Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

JSTOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 357 Alig hangzék el a lelkesítő szózat a székvárosból, — a nép saját házi dolgai elhagyásával bármely tisztviselő szavára ezrenként gyűlt nemcsak a székváros őrizetére, de bármely zugába, vagy helyiségére a megyének, hol az ellenség általi megtámadtatás veszélye mutatkozott, — és ha még hozzá adom : miként mindez áldozatokat a nép saját tarisznyájából magát élelmezve tette folytonosan, és így önzéstelenül, oly fényt vet reá, mely szabadságharcunk történetében páratlan példányul ragyog, és örökemlékű feljegyzést érdemel. Noszlopy Gáspár, ki természetes, született katona volt, mindenekelőtt a nemzetőrség körül fejte ki dicséretre méltó erélyt és buzgalmat, melyben gyakorlott segédei : Fekete Lajos jeles hazafi, Galovics Viktor, és főleg Tallián Károly sikerrel közreműködtek. A kis csapatvezér itt nem állapodott meg, — ő rendes katonai zászlóalj szervezéséig törekedett, és helyes felfogással, — azon nézetből, hogy azt a csatában a körülményekhez képest mozgósíthassa ; részint, hogy általa a népbe, mely azt gyámolitandó vala., nagyobb bátorságot, — és a kormányzatba minden eshetőségekben erőt, és biztonságot öntsön. Utazásom Debrecenbe, szóbeli jelentés az ország kormányzójánál, Kossuth válasza, érintkezés Szemerével (137) Noszlopy ezekután elmondja, hogy öccse Debrecenbe küldi beszámolóra eddigi eredményeikről és utasítások kérésére. (138) A dunántúli események híre már ekkor ide elhatott. — Időm rövid, és sok teendőim lévén, mielőbb a kormányzóhoz bejutni szándékozám, mi megérkezésünk másodnapján (849-ki május 20-ka körül) délután négy óra tájban sikerült is. — Kossuth szállása a város házánál volt. Belépve teiemébe, kegyelettel közeledtünk a£on nagy férfiú elé, kiben a nemzet ép része szabadsága megváltóját tiszteié; — útitársam arcáról némi meglepetés volt leolvasható, mit reá, mint mindenkire, ki őt legelőször látá, a szelíd vonzó külsejű férfiú benyomáía tőn... Üdvezlete m után írásbeli jelentésemet átnyujtám a kormányzónak ; azon kívánatára azonban, miként ő a történteket élő szóval általam előadatni örömestebb hallaná, a jelenvoltak feszült figyelmök közt így szóllalék fel : {139—141) Röviden ismerteti Kossuthnak eddigi tevékenységüket, kiemelve, hogy 48 óra alatt Gáspár 10,000, ő maga pedig 7,000 embert gyűjtött. »Kossuth csudálkozva szólla közbe : 17,000 emberük volt önöknek?« (141 — 143) Kossuth megköszönvén a haza és szabadság névében fáradozásunkat, elégülten kérdé : »mi volna e siker után kívánságuk önöknek? — Egyedül az, válaszolám, hogy a kivívott siker a megye és annak fenntartása ujabb intézkedést igényelvén, fivérem megbízatását a körülményekhez alkalmazandó szélesebb talapra terjeszteni méltóztassék.« — E kívánat telyesitésébe a kormányzó örömmel nyilatkoztatván beegyezését, Írásbeli jelentésemet Szemere Bertalan belügyminiszterhez téteté át, kihez engem a kellő okmányok kivétele végett utasított. Szemere másnap kiadá fivérem részére a saját fényes irmodorában szerkesztett telyhatalmazást, miután több, főleg tuladunát illető tárgyakról velem éitekezett. Ezen köztünk váltott eszmecserékből értesültem általa a somogyi aristokraták fondorlatairól, kik már ekkor fivéremtől megirigyelvén 10 Századok