Századok – 1953

Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319

354 VÖRÖS KÁROLY , Az első alispáni tisztségre felszólítok legelőször; Mérey József volt alkotmányos másod alispánt, kiről meggyőződtünk, hogy magyar érzelmét a kellemetlen viszonyok közt is fenntartván, úgy is mint veterán tisztviselő, ez állásra érdemes lett volna. — De csalódnunk kelle benne ; mert ő aristokrat szempontból-e, hogy volt szolgabíró alárendeltje alatt szolgálni hiúságát sértve érezte, vagy magasztos hivatását fel nem fogva, egyéniségét kockáztatni nem akará, egész illemmel visszautasitá az ajánlatot. — így tett Tevely Elek ügyvédi tekintély, ki lehet, aristokratáktóli függő helyzetéből kibontakozni nem tudva, önérdekét a haza szent ügyének fölibe emelé.. .. Aggályunkbóli kibontakozásunkra Gáspár fivérem álma nagy előnyül szolgált. .. ki Maj. 1-sejére azt álmodá : »mintha ő méhkasokra állva, családi lakunk ablaka felé kapaszkodandó, mind addig fel nem léphetett, ingván azok alatta, míg egy előtte akadályul álló zsákot lábaival el nem rúgott.« — Én ez álmot úgy magyarázám : »hogy a méhkas néptömeget, a zsákok ingatag egyéneket jelentenek« — Nem is lesz, monda ő, szervezésünkből semmi mindaddig, mig az ingatagokat mellőzve, tisztviselőinket nem a nép embereire alapítjuk. — Igazad van testvér, válaszolám, kérdezzük a népet, népbizalom legyen a támasz bajainkbóli kibontakozásra. — Ez legyen óramutató, mely szerént m gunkat tájékozhassuk. Úgy lőn! — A diadal mámorában még mindég örömittas nép, nem tudva városbani késedelmünk okát, befelé tolongani kezde már, midőn látván menetelünket, visszarohant a cseres erdőbe, hova népgyűlést tartani, néhány órával előbb hii detményezt ük. Látva a polgárok közzé értelmeseket is szép számmal, kivált a fiatal nemzedék közzül sorakozva, keblünk könnyebbfen dobogott. Az idő kies volt, megfelelő a helynek, mely a lombozó liget kebelében, — természet szép templomában, szabad ég alatt, lélekemelőleg virányzo\t. A természet gyönyörét diszité ama szabadszellemü néptömeg, mely szabadítása nagy napját ünneplendő, az erdő nyílásai közt hullámzott. Megérkezésünk kitörő lelkesedéssel találkozott. Gáspár kormánybiztos ily beszéddel nyitá meg a gyűlést : »Polgártársaim! Üdvözlek titeket e nagy napon, megyénk szabadulása szent ünnepélyén. — Oka késedelmemnek azon belügyeitek tárgyábani intézkedés, mely által nj tisztikar alakítása lőn szükségessé. — Azonban, fájdalom, nem találva olyanra, ki e díszes feladatot magára vállalni elég bátorsággal és ügyszeretettel bírna ; különben sem kívánván rólatok nélkületek intézkedni, hozzátok fordulok azon kéréssel, hogy választási akaratotokat nyilvánítsátok azok iránt, kiket bizalmatokra érdemeseknek tartotok. A nép: Mi kormánybiztos vezér úrra bizzuk, — választásába megnyugszunk ; mert senki javunkat inkább nem akarja. Kormánybiztos: Én tehát ki fogok szemelni férfiakat, kik mentek lévén minden szolgaiságtól, mint független hazafiak bizalmatokra érdemesek leendnek. — Neveiket bizonyos napon veletek közlendem, hogy ha emberismeretemben csalódnám, kiigazíthassatok, (helyes). Nem akarván türelmetekkel, kik a hazaszeretetnek eddig oly kitűnő példáját adtátok, visszaélni, — értéstekre adom a tisztújítás határidejét, hogy abba mint alkotmányos polgárok résztvehessetek. — Illő, hogy a választandók népbizalom kifolyásai legyenek. Illő, hogy e szabad megye szabad polgárait hazafi érzelmű egyének vezéreljék. — Itt nem vagyon, nem születés, de jellem és képesség teendik az érdemet. (helyes) — Az ingatagok, kétszinüek, reánk ne számítsanak, — olyanok