Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
'352 VÖRÖS KÁROLY / Éljen a haza! — Szabadság! dicső kormányzónk Kossuth Lajos! (kitörő éljenzés)« Ezután az uj kormánybiztos az őt környezett néptől fegyverropogás közt családi lakára kisértetvén, [a tömeg] 9—10 óra közt szétoszlott. Ezek megtörténvén,' fivéremmel a székváros támadási tervét állapítok meg, ugy, hogy másnap (April 29) én a balatonmelléki, Gáspár fivérem pedig a nyugati, volt szolgabírói járása népeit keltendők fel, — a székváros közelében erőnket öszpontositandjuk, és az azt megszállott 400 zsoldos ellen harangzugás jelével támadást intézendünk, — én népezreimmel Kaposvárt keleti és déli, Gáspár pedig északnyugati irányban veendők körül,—nehogy az ellenség kiillanjék. April 29-re virradóra Nikiára rándultam, hol Berzsenyi Antal (koszorús költőnk fia) Leiptzig Jónás barátimat oldalam mellé véve, Balaton mellékét jártuk be, a falvak lakói tömegestül csatlakozván hozzám. Mire az öreglaki országútra értem, már örömmel tekintheték végig felszaporodott népeim száma felett, és ismét Somogyvárra és hegyes környékére berándulván Gamás. ról, s több szomszéd falvakból felkelt tömegek azt még nagyobbra emelék. Az öreglaki töltésen gr. Festetich Miklós12 járta meg velem, — ki a derű láttára előbukkanván, segédkezet nyújtani ígért-. Én — ki jól tudtam hazafisága előzményeit, visszautasitám, e szavakkal : bén a nemes grófnak, ki nehéz napokban az országgyűlést odahagyva, a magyar kormány, és nép bizalmával visszaélt, segélyét ezúttal el nem fogadhatom.« Ézen szavak után a tisztelt ur, kocsijára pattanva, annak rúdját Bécs felé forditá. Az emiitettem útról letérve, annak délre fekvő erdejébe állítám fel a már 6000-nyi főből álló néptömeget. Útközben egy pár fiatal egyénnek azon nyilatkozata ütvén meg fülemet, hogy ők visszajövet »NN pincéjét, magtárát felkeresendik«, e többekre is káros irányul befolyható konkölyhintésnfek elejét venni célszerűnek látván, komolyan előterjesztém az összes népnek : »miként jelen vállalkozási célom a polgártársak magaviseletétől függ, — mindenkinek szent legyen személy és vagyonbiztonsága, — ki ezek ellen kihágást követend el, legnagyobb szigorral fogok elbánni ; én szabad polgárokat, nem rablókat akarok vezetni.« — A helység elöljárói a rend fenntartása iránt kezeskedvén, folytatók utunkat P. Kovácsi és Kürtös között a Fajszi erdőbe, hol éji tanyát vertünk.... (117—119) Elmondja, hogyan védte meg Gáspár Nagybajomban a népharag ellen Tallián Gábor gombai birtokost, aki pedig osztrák érzelmű volt és öt magát is Jellasics kezére akarta juttatni. Kaposvár visszafoglalására indulás. Bevonulási beszéd a megyeház előtt Néptábor a város alatt (119—120) April 30kán virradóra harc-és szabadságszomjas, de szerény , magatartású népezreimmel, magunkkal sodorva a még utunkban vagy közel eső falvak lakóit, p. sörnyei, ósztopáni, csoknyai, hetesi, jutái stb. polgárokat, — a felkelőket a jutái vendéglőnél megállítván, eddigi magaviseletekért 100 akó borral megvendégeltem — és a fellelkesült sereggel a város bekerítésére siettem, — de már későn,— mert mint boszuságunkra értésemre esett, 12 Gr. Festetich Miklós az 1848-as országgyűlésen a lengyeltóti kerület képviselője volt, de Debrecenbe már nem ment el.
