Századok – 1953

Tanulmányok - Incze Miklós: A néptömegek helyzete Magyarországon az 1929–1933. évi gazdasági válság idején 23

A SZOVJET TÖRTÉNETTUDOMÁNY LEGFONTOSABB FELADATAI 29 rát létrehozni«. (53. 1.) Makogonyenko azt is megállapítja, hogy a Pugacsovfelkelés »eldöntötte a jövendő kultúrának és e kultúra megteremtőinek kérdését is« (u. o. 52. ].). Ezek a hibás következtetések ott díszelegnek az I. V. Sztálin műveiből vett idézetek mellett, melyek szerint a parasztság a proletariátus segítsége nélkül nemcsak új társadalmi rendet nem képes létrehozni, hanem még az önkényuralmat sem tudja megdönteni. Makogonyenko elvtárs munkáiban nem elemezte konkrétan a XVIII. századvégi társadalmi-gazdasági rendjét és nem ebből indult ki a társadalom életének vizsgálatánál. Ugyanilyen hibás beállítással idealizálja munkáiban a parasztság szerepét a feudalizmusban B. F. Porsnyev is, aki erős kritikát is kapott ezért a szovjet tudományos körök részéről, bár meg kell jegyeznem, hogy egyes bírálói sem állnak teljesen marxista alapon. így pl. V. V. Birjukovics »A feudális társadalom fejlődésének néhány kérdéséről« c. cikkében (Voproszi [sztorii, 1952. 2. sz.) Porsnyev professzor hibáit bírálva, egyoldalúan csak azt a tényt emeli ki. hogy a parasztok minden vágya a kapitalista viszonyok elérésére irányult . A bíráló egyáltalán nem érinti a parasztság és a nagyburzsoázia társadalmi-politikai törekvései közötti különbséget és minden figyelmét a parasztság érdekeinek gazdasági tartalmára összpontosítja. Emlékeztetünk arra, hogy Lenin harcolt a parasztság narodnyik idealizálása ellen, mely szerint a parasztság osztályfeletti, antikapitalista erő lenne és ugyanakkor leleplezte Plehanovot, aki nem vette figyelembe a parasztság forradalmi lehetőségeit. * A Kommunista Párt a nép érdekeiből kiindulva arra serkenti a társadalomtudományok művelőit, beleértve a történészeket is, hogy egyre jobban emeljék a tudományos munka színvonalát. Ennek alapja a marxizmus-leninizmus elméletének mélyreható tanulmányozása. A történeti kérdéseket csak a dialektikus és történelmi materializmus alapján lehet marxista módon kidolgozni. Atörténész, illetve bármely más szovjet tudományág művelője csak úgy tud eredményes munkát végezni, ha teljesen elsajátította a forradalmi elmélet alapjait, a marxizmus-rleninizmust. Csak úgy lehet kiküszöbölni az elméleti hibákat és leküzdeni az elmaradást a szovjet történészeknél, ha határozott harcot folytatunk a betűrágás és dogmatizmus ellen, vagy a marxista-leninista elmélet felületes kezelése ellen, amikor egyesek megelégszenek azzal, hogy a vizsgált témához néhány idézetet kikeresnek, ahelyett, hogy kutatásuk alapjává tennék a marxizmus-leninizmus legfontosabb elméleti útmutatásait. A történettudomány fellendítése, a szovjet történészek elméleti képzettségi színvonalának emelése tekintetében rendkívül nagy jelentőségű a Pártnak az a követelése, hogy ki kell fejleszteni a kritikát és önkritikát, alkotó vitákat kell rendezni, mert semmiféle tudomány sem fejlődhet és nem érhet el sikereket a vélemények harca, a kritika szabadsága nélkül. A Párt, a nép tőlünk, történészektől, valamint a szovjet tudomány összes művelőitől megfeszített alkotó munkát, komoly tudományos műveket köve• tel. A szovjet történészek alaposan elsajátítva a marxizmus-leninizmust, követve a pártosság elvét a tudományban, minden erejüket latbavetik, hogy érdemes munkával gazdagítsák a szovjet tudományt és a kommunizmus építését. *j