Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
NOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 335 biztosává kinevezik, a népfelkelés már szervezés alatt áll. Perezelnek egy megbízottja, Kossá Dániel »tábornoki meghatalmazott« — mint önmagát nevezi — főleg a Dráva mellékéről gyűjti össze a kaszával, szuronnyal, botokkal felfegyverzett parasztokat, kik között azonban alig 200-nak van lőfegyvere. Ez a tízezres tömeg június elején Pécs felé indul : érkezésének hírére Siklós és Pécs helyőrsége kivonul és Turonynál megtámadja a sereget. Jellemző, hogy a császáriak csak erősítések után mernek harcba bocsátkozni. A népfelkelőket a csata során Pécs felé nyomják vissza. Minthogy a harcban az egész pécsi helyőrség részt vesz, az így üresen maradt városba június 12-én Majthényi puskalövés nélkül bevonul, »megfelelő parasztöltözetben, szűrben és kocsin«. Plakátokat nyomat, kihirdeti kormánybiztosi kinevezését , a Függetlenségi Nyilatkozatot, tisztújítást tart, majd értesülve a népfelkelők turonyi vereségéről, kétnapos ottartózkodás után, június 13-án elmenekül a városból. A visszavonuló népfelkelés, mely éppen vele találkozandó akart Pécsre vonulni, 14-én be is jut a városba, de ott vezetőt nem találván, gyorsan szétszéled. Mindenesetre jellemző, hogy a császáriak nem mernek visszatérni a városba, ágyúkkal lövik messziről, de bevonulni még a polgárság eléjük menő hódoló küldöttsége után is csak megfelelő erősítésekkel, egy hét múlva merészelnek.5 5 Ebből is látható, hogy a tömegek forradalmi aktivitásának megszervezése 1849 tavaszán sok helyen már elháríthatatlan akadályokba ütközött. Nem azért, mintha ez az aktivitás a tömegekből hiányzott volna, hanem sokkal inkább azért, mert a kormány által a szervezésre kiküldött személyeket osztályhelyzetük megakadályozta azoknak az eszközöknek felhasználásában, melyek ennek a kirobbanásra váró forradalmi aktivitásnak megszervezésére szükségesek lettek volna. A jómódú középbirtökos Ivánkovics, Hunkár, Csertán, Majthényi nem mer a néphez fordulni : gyanakodva nézik a népfelkelés vezéreit, az osztrákok ellen a néppel való egységfront, helyett inkább a megyei birtokos nemességgel igyekeznek egységfrontot alkotni. Világos, hogy ilyen módon éppen a siker legdöntőbb eszközétől fosztják meg magukat : azzal, hogy a Marx és Engels idézett cikkében példaként felhozott piemontiak példájára ők is »szokványos polgári szabályos háborút« akarnak viselni, szükségképpen kell, hogy alulmaradjanak az e téren számbeli és anyagi fölényben lévő császáriakkal szemben.5 6 Persze félelmük nem egészen alaptalan : Somogyban is jelentkeznek paraszt mozgalmak, néhány helyen földeket foglalnak vissza, legelőket vesz-65 Minderről Várady Ferenc (azerk.) : Baranya múltja és jelene I—II. k. Pécs. 1896—1897. II. k. 698—703. 1. V. ö. : Ramming, i. m. 235—236. 1. (Ramming szerint a császáriak szuronyrohammal vették be a várost.) Ungár László: Pécs 1848—49-ben. Pécs, 1934. (Specimina 66. sz.) 25—28. 1., minderről csak röviden emlékezik meg, úgyhogy az események tisztázásához semmivel sem visz közelebb. E népfelkelés feledésbe merültére mi sem jellemzőbb, mint hogy Tas Károly : Baranya vármegye 1848-ban, Pécs, 1940. (Specimina 203. sz. Tört. Int. 21. sz.) szerint Eszék elestével (1849 febr.) »vége is volt Baranya részvételének a függetlenségi harcban«. (41. 1.) A turonyi harc részleteiről maga Kossá számol be Noszlopynak 1849 jún. 11-én este írott levelében (OL. Noszlopy Gáspár kormánybiztos iratai, 1299. sz. cs. 1849 június 11.) ld. még ugyatierről Mitterpacher Gusztáv honvédszázados levelét 1849 június 15-én : OL. Noszlopy Gáspár kormánybiztos iratai. 1300. sz. cs. különböző iratok (német jegyzékkel) 25. sz. 58 Ld. 47. jegyzet.
