Századok – 1953
Tanulmányok - Vörös Károly: Noszlopy Antal visszaemlékezései 319
NOSZLOPY ANTAL VISSZAEMLÉKEZÉSEI 333 Világos, hogy ez a munka nemcsak a volt schwarzgelbek tetszését nem fogja megnyerni, de nem sok megértésre számíthat a 48-at és Kossuth nevét saját opportunista politikájuk fedezésére felhasználó s ennek védelmében 48-ból éppen a kaszás parasztokat elsikkasztó függetlenségi 48-as politikusoknál sem. Nem csodálható, ha az a munka, melynek szerzője a hatvanas évek elején a legnagyobb elismeréssel emlegeti Mecsáry Lajost,44 a nemesi osztályt ostorozó munkái miatt, aki oly élesen kel ki a 48 hagyományait s emlékeit eláruló írók ellen,45 s aki oly haraggal ír a pápaság világi hatalmáról,46 még akkor sem talál művére kiadót, ha a kiadásra szánt szöveget csupán a történeti szempontból valóban nagyjelentőségű mondanivalóira korlátozza. Pedig, hogy ilyen mondanivalója van, ezt éppen visszaemlékezéseinek a következőkben közlendő részletei fogják megmutatni. 4 Nem lehet célunk, hogy Noszlopy Antal visszaemlékezései bevezetésének kapcsán részletesen, eseményszerűen ismertessük Noszlopy Gáspár somogyi kormánybiztosságának négy mozgalmas hónapját. Ezt éppen maga az emlékirat teszi meg. De éppen azért, hogy ezen emlékiratokat megfelelően értékelhessük, kell felvetni a kérdést : mi volt az oka annak, hogy ez a mozgalom, mely mindössze 38 emberrel és egy zsák plakáttal indul el, melynek kiindulásakor sem fegyvere, sem rendes katonasága nem volt, egész tartama alatt úgyszólván semmiféle külső támogatásban nem részesült, s mindent önmaga teremtett elő, így ki tudott fejlődni, s a legnehezebb körülmények között is csaknem a szabadságharc bukásáig fenntartotta magát a túlnyomó erejű s fegyverzetű császári csapatok két frontja között? Éppen azokban a napokban, mikor Noszlopyék plakátja kikerül a szabadkai sajtó alól, 1849 április 1-én Marx és Engels cikket'ír a Neue Rheinische Zeitung-ba. A cikkben Radetzky olaszországi sikereit tárgyalva az olasz ellenállás módszereiről a következőket írják : »Annak a népnek, amely ki akarja vívni függetlenségét, nem szabad a szokványos háborús módszerekre szorítkoznia. Tömegfel kelés, forradalmi háború, partizánharcok mindenütt — ez az egyedüli eszköz, melynek segítségével egy kis nép megbirkózhat egy nagy néppel, mely gyöngébb hadsereget képessé tesz arra, hogy ellenálljon egy erősebb és jobban szervezett hadseregnek«.47 Világos, hogy Noszlopyék működésének eredményeit ebből a szempontból kell megvizsgálni : mennyire tudták a háborút a szokványos módszerekből kiemelni, a tömegfelkelés és partizánharc irányában fejleszteni, mennyire 44 »Önéletrajz« fol. 178 v—179 r. , 4 5 U. o. fol. 179. : ». . .mintha elköltözött volna a magyar geniusa, kopár téren barangolva legnagyobbrészt gyümölestelenül, nemesebb hazafi irány nélkül pazaroljátok szép tehetségeiteket. Műveitek olvasásánál nem merek csak a közelebbi 16 évekre visszagondolni, melynél legalább félszázaddal hátrább állatok. Ugyan mellyitek művében lelhet a hazafi vigaszt, életet, irányt, mely midőn a jelent reménnyel töltené be, a jövő nemzedéket számára rendelt, s reá váró szebb jövőre előkészítené? — Beburkolt élcek, cifra szóhalmaz, küliralmi tarkabarka eszmék utánzása minden, mi jellemzi tévesztett pályátokat«. 46 U. o. fol. 176 v. A pápa »nem tudja, hogy a nép sokkal okosabb, semmint a zsarnokságot, jöjjön bár oltárról, ne gyűlölje« — írja a pápa világi hatalmáról. 47 A marxizmus-leninizmus klasszikusai a partizánmozgaltomról. Moszkva, 1945. 34. 1. (Kiemelés az eredetiben — V. K.)
