Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
A NÉPTÖMEGEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1020—1933 .275 napszámosoké« (328 millió nap) pedig csak 66%-ig volt kihasználva. Azonban az utóbbi 66%-os »átlagon« belül egészen szélsőséges különbségek voltak, egyrészt a 8—10 holdas birtokukon nagyjából teljesen elfoglalt, idegen munkát alig, vagy egyáltalán nem vállaló középparasztok és a nincstelen, vagy csak 1—2 holddal rendelkező munkástömegek között, úgyhogy az utóbbiak foglalkoztatottsága évi átlagban 66%-osnál sokkal alacsonyabb lehetett még 1930-ban is, tehát akkor, amikor a magyar mezőgazdaság termelési és értékesítési viszonyai még jelentősen jobbak voltak a későbbieknél. Az idézett számításhoz meg kell még jegyezni, hogy ez a szerző az általa részletesen kiszámított munkaszükségleti adatokhoz, mielőtt azokat a munkateljesítőképesség adataival szembeállította volna, 25%-ot hozzáadott a munkahely megközelítésével és a munkahely napközi változásával járó időveszteség címén. Ez a bérmunkások foglalkoztatottsága és keresete tekintetében félrevezető. A munkaadók ugyanis a napkeltével és napnyugtával, vagy más módon mindig igen pontosan meghatározták a munkábaállás és abbahagyás időpontját, nem törődve azzal, hogy a napszámosnak esetleg órákba telt, míg a munkahelyre és onnan haza gyalogolt. A munkahely megközelítésével járó időveszteség tehát sem több napszámosnak nem adott munkaalkalmat, sem pedig az egyes napszámos keresetét nem növelte. A napközi munkahelyváltozás hathatott ugyan ilyen értelemben, de persze a munkáltatók nagyon is ügyeltek arra a munkák beosztásánál, hogy a fizetett munkaidő effajta kieséseit a minimumra csökkentsék. Ha tehát az idézett polgári szerző számaiból az imént a nincstelen és 1 — 2 holdas rétegeknek évi átlagban 55 — 60%-os foglalkoztatottságára következtettünk : ezt a fenti okból még korrigálnunk kell és évi foglalkoztatottságuk felső határát 50%-ra kell becsülnünk. Ugyanezen szerző adatai szerint a munkaerőszükséglet idényszerű eloszlása is szélsőségesen egyenlőtlen volt. A nincstelenek és 10 holdon aluli birtokosok munkateljesítő képessége novembertől március végéig átlag csak 20—25%-osan volt kihasználva (a nincsteleneké és a törpebirtokosoké tehát ennél is nagyon sokkal kisebb mértékben!). Igen rossz, legfeljebb 50%-os, a bérmunkát vállalók esetében pedig ennél is sokkal rosszabb volt az augusztusi és októberi foglalkoztatottság is, és így mindössze az évnek 5 hónapjában, április-július között és szeptemberben talált ez a réteg az egész teljesítőképességét úgy-ahogy megközelítő munkaalkalmat. Hasonló eredményekre jut egy másik szerző is :7 7 »Még ha figyelembe vesszük is a kisegítő és rekompenzációs alapon (a fogatosmunka ellenszolgáltatásaképpen) végzett munkában eltöltött napokat, akkor is legfeljebb 50%-ot, mint maximumot fogadhatunk el munkásaink évi foglalkoztatottságát illetőleg. Ezzel szemben 1910-ben hivatalos kimutatás szerint a napszámosok munkában eltöltött napjainak száma 225-öt tett ki, ami legalább 80%-os foglalkoztatottságnak felel meg.« Vagy másutt : »A háború előtt a mezőgazdasági munkás átlag 220 napot töltött munkában és keresete 450 —850 P között mozgott. Ma [1936] jó, ha 150-180 munkanapot dolgozik és 250—300 P-t keres.«78 77 Kerék Mihály: A mezőgazdasági munkás anyagi helyzete. Magyar Szemle 1934 január. 78 Kerék Mihály: A mezőgazdasági munkásság kereseti és életviszonyai. Magyar Gazdák Szemléje. 1936. 503—5Ó4.1.
