Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
262 INCZE MIKLÖS között — 3 év alatt — már csak évi 55 ООО holddal csökkent a 100 holdon felüli birtokok állománya.51 Kétségtelen tehát, hogy a »földreform« által formálisan »megmozgatott« földterület igen jelentős része úgy cserélt gazdát, hogy nem okozott változást a 100 holdon felüli és aluli birtokállomány között. Amellett nem szabad elfelejtenünk, hogy ezzel a folyamattal egyidőben folytatódott a tőkés gazdaság törvényeinek megfelelően — a koncentráció folyamata is, amely részben ellensúlyozta a »földreform« hatását. Néhány jellegzetes adatot érdemes kiemelni annak bemutatására, hogyan forgácsolták szét az igénybevett földeket. A »hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és mezőgazdasággal foglalkozó földnélküli munkások« közül 242 298-an k'aptak egyenként legfeljebb 3, átlag véve 1,5 hold földet. Arra használtak fel tehát 363 000 holdat, hogy életképtelen, gazdaságilag hasznosíthatatlan parcellákat adjanak, amivel — mint még látni fogjuk — nemcsak nem segítették, hanem a magas megváltási árral egyenesen tönkretették a juttatottakat. Hasonlóképpen jártak a »közszolgálati alkalnjazottak, kisiparosok, ipari munkások és továbbszolgáló katonák« közül 46 813-an, akik fejenkint legfeljebb 1 hold, átlag tehát kb. % hold földhöz jutottak. Erre 35 000 holdat fordítottak. A földreform során felhasznált földek többi, nagyobbik részét — eltekintve a nagyobb darabokban osztogatott közép- és kulákbirtokoktól, amelyekhez a Horthy-rendszer támaszai jutottak — főleg a meglévő földek »kiegészítésére« használták fel. A kiegészítés elvileg legfeljebb 15 holdig történhetett. Valójában a befolyásos kulákcsaládok ezen az úton egyenkint sokkal több földhöz jutottak, mert családtagonkint igényeltek földet. Polgári szerző megállapítását idézzük a földreform eredményeiről : ». . . azoknak a mezőgazdasági kisüzemeknek a száma, amelyek elégségesek egy földműves család megélhetéséhez, a földreform során alig változott, ellenben teremtettek a törvény alapján több mint félmillió olyan törpegazdaságot, 5 holdon is alul, amelyen egy család megélni nem tud, akkor, amikor többezer holdas latifundiumok terpeszkednek az országban. Fölemelkedett 1 millió 200 ezerre a megélhetést nem nyújtó törpegazdaságok száma.«5 2 Ugyanez a szerző vallja be a »földreform« mérlegeként : »... a nagy latifundiumokat [a földreform] meg nem szüntette, meit csak 1 millió hold körüli földet osztottak ki mintegy 420 000 egyén között , de ebből a nagybirtok csak 650 000 holdat adott, a többit kisebb birtokosoktól vették el. Végeredményben a nagybirtok szerencsésen megúszta a földreformot. Az új törpebirtokosok elviselhetetlen váltságösszeggel terheltettek meg, beruházáshoz nem jutottak. . ,«5 3 Az utóbbi idézet már részben magyarázatot ad az adatok imént említett ellentmondására ; a földreform során felhasznált földek egy része kisebb birtokokból adódott. Abból a 650 000 holdból is, amivel a nagybirtok az 51 A táblázatban a szántóterület alakulását külön is kimutatjuk. Ennél 1918-1921 között évi 60 000 hold volt a 100 holdon felüli birtokállománv csökkenése, 1921 és 1925 között 87 000 hold, 1925 és 1928 között megint kb. évi 60 000 hold. Az utóbbi adat — amely szerint a 100 holdon felüli birtokállomány összes területe kevésbbé csökkent , mint a szántó területe — egyben arra is utal, hogy ezekben az években a nagybirtokok részesedése a szántóföldön kívüli művelési ágakban még fokozódott is : 4,300. 000-ről 4,315 000 holdra nőtt. 62 Fejes János : A magyar földkérdés kialakulása, Debrecen. 1943. 222.1. 53 U. o. 223. 1.
