Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

252 INCZE MIKLÖS Az ismertetett adatokból, amelyek szerint 1928 és 1933 közt évrőlévre állandóan nőtt a munkanélküliek száma, természetesen az is következik, hogy a munkanélküliség átlagos időtartama is állandóan hosszabbodott ; hiszen ilyen irányzat mellett csak ritkán fordulhatott elő, hogy aki elveszítette a munkáját, rövid időn belül mást kapott helyette. Azok közül, akik 1929 óta elvesztették a munkájukat, igen sokan 1934-ig, vagy még későbbig egyáltalán nem jutottak állandó munkához. A munkanélküliség elhúzódása legalább annyira súlyos jelenség,, mint nagy arányai. A munkanélküli az első hónapokat még csak »átvészelhette« valahogyan, rokoni, baráti segítségből, kölcsönökből, holmijának eladogatásából, de aztán hónapról-hónapra súlyosabb, reménytelenebb lett a helyzete. Ebből a szempontból nyagyjelentőségű az egy munkanélkülire jutó munkanélküliségi időtartam (napokban kifejezve) : 1930 1932 Vas- és fémipar 169 563 Gépipar 230 583 Kő-, föld-, agyagipar .. 147 434 Faipai 153 488 Bőripar 167 581 Textilipar 165 456 Ruházati ipar 204 528 Élelmezési ipar 232 581 Vegyipar 213 574 Sokszorosító ipar 229 674 Számítási módszerünk természetéből következik, hogy eddig csak a teljesen munkanélkülivé vált munkások számára lehettünk figyelemmel. A részleges munkanélküliség kihatásait számszerűen nem tudjuk felmérni, ez azonban nem jelenti azt, hogy azok nem voltak nagyon súlyosak. Fogalmat nyújtanak erről az alábbi adatok :4

1 IS V Az iizembentaitott ipartelepek köziil évente 50 napnál hosszabb ideig szüneteltették az üzemet A szüneteltetés folytán kieső üzemnapok IS V szám az összes ipartelepek számának százalékában A szüneteltetés folytán kieső üzemnapok 1929 494 14,0 69 100 1930 534 15,2 78 642 1931 587 17,0 87 151 1932 860 25,8 133 483 / 1933 821 24,5 131 284 lennie az országosnál azért is, mert az utóbbinál figyelembe vettük az évente munkába lépni kivánó, de munka nélkül maradó fiatalokat is, míg a szakszervezeteknél nem. Annak viszont, hogy 1936-ban és 1937-ben a szakszervezeti arányszám a rosszabb, elsősorban a fokozott fasizálódás és ezzel kapcsolatban a munkaadók részéről a »szervezett munkások« ellen megnyilvánuló növekvő gyűlölet volt az oka. 41

Statisztikai Évkönyvek (gyáripari statisztika). ,