Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
248 INCZE MIKLÖS ismertetése, hogy lássuk : az ipari munkásság helyzete, amely 1929-től kezdve a válságban, sőt végig az azt követő depresszión keresztül is folyton tovább romlott, már 1929-ber is kétségbeejtő volt; rosszabb, mint a megelőző három év alatt bármikor és lényegesen rosszabb, mint a világháború előtt. A munkabérek alakulását feltüntető táblázatunk — eltekintve attól, hogy, mint látni fogjuk, az összegszerűségek .tekintetében is a valóságosnál magasabb bérátlagokat tartalmaz — 1929-től kezdve feltétlenül helyesbítésre szorul a munkanélküliség akkor megindult rohamos emelkedése miatt. Az akkori magyar hivatalos statisztika semmiféle rendszeres időszaki nyilvántartást nem vezetett a munkán él külis égről. Ez megfelelt annak a * kormánypolitikának, amely a munkanélküliséget »magánügynek« tekintette és az olcsó jótékonykodáson, vagy a kizsákmányoló inségmunkákon túlmenően még a válság idején sem volt hajlandó róla tudomást szerezni. Magyarországon az egész fasiszta rendszer alatt nem volt munkanélküliségi segély. Nagyon tanulságos ebből a szempontból a munkanélküliség elleni biztosítás elgáncsolásának a története, amely 1926 — 1928-ra nyúlik vissza. A népjóléti minisztériumnak már 1926-ban tárgyalnia kellett volna ezt a kérdést, de — mint a GyOSz egyik jelentésében önérzetesen megállapította — »azoknak az érveknek és ellenvetéseknek a hatása alatt, amelyeket az egész magyar gazdasági élet felvonultatott a népjóléti minisztérium törvénytervezete ellen, levette a javaslatot a napirendről, ellenben a mi kezdeményezésünkre úgy határozott, hogy megindítja az előmunkálatokat a megöregedés és megrokkanás ' esetére szóló biztosítás bevezetése érdekében«.3 0 A jelentés azonban mindjárt arról is beszámol, hogy a főváros közgyűlése határozatot fogadott el, amely szerint, ha országos keretekben nem lesz meg a biztosítás, a főváros vezesse be azt községi alapon. Erre ismét fellépett a GyOSz : »A kérdés azonban nem juthatott tovább az első és nyers terv kidolgozásánál, mert mi is és a többi érdekeltségek is kénytelenek voltunk a leghatározottabb formában fellépni ezzel az eléggé át nem gondolt kezdeményezéssel szemben. (Kiemelés tőlem — I. M.) Eljártunk ennélfogva sürgősen az illetékes kormánytényezőknél és feltártuk előttük azokat az elvi szempontokat, amelyek miatt annakidején a gyáripar a szociális biztosításnak ezzel az ágával szemben kénytelen volt állástfoglalni. Külön rámutattunk arra, hogy ezúttal nem egy helyi, hanem országos jelentőségű kérdésről van szó, amelyben a főváros nem vághat elébe a törvényhozás elhatározásának s a főváros közgyűlése nem sajátíthatja ki ilyen nagyfontosságú problémák helyi megoldása jogcímén a törvényhozás funkcióit. Mértékadó tényezők osztották is ezt a felfogásunkat s úgy vagyunk informálva : közölték a székesfőváros vezetőségével, hogy a kormánynak nem volna módjában jóváhagyni a főváros közgyűlésének idevonatkozó esetleges határozatait s így helyesebb, ha a főváros az ügyet leveszi a napirendről.«31 ' Az egészben talán a legjellemzőbb, hogy a GyOSz urai még azt sem tartották érdemesnek, hogy legalább a látszatát megőrizzék annak, mintha valamilyen érdemleges, tárgyi észrevételeik lettek volna a terv ellen, amelyek figyelembevétele esetén meg lehetne kezdeni a tárgyalásokat. Ennél brutálisabb nyíltsággal már nem lehetett volna megmondani azt, hogy Magyarországon erről a kérdésről még csak beszélni sem szabad. A munkanélküli 30 A Magyar Gyáriparosok Szövetségének 1928. évi jelentése. Bpest, 84—86. 1. 31 TL о.
