Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
A NÉPTÖMEGEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1020—1933 .245 legyenek és ha a gazdasági adottságok nincsenek meg, akkor légüres térbe kerülne maga a törvényhozás.«2 0 Érdemes megemlíteni, hogy Vass József utóda, Ernszt Sándor pontosan két évvel később, a válság kellős közepén majdnem ugyanezekkel a szavakkal válaszolt egy, a munkaidő szabályozásával kapcsolatos interpellációra : »nem tudok szabadulni ama aggodalmaimtól, hogy a munkaidő korlátozása ma a termelési költségek emelése okán a hazai ipar bel- és külföldi versenyképességét nem egy iparág tekintetében veszélyeztetné és ezzel nagyobb mértékben váltana ki munkanélküliséget, mint amilyen mértékben lehetővé tenné új munkaerőknek a termelési' folyamatba való beállítását. . . Elvi álláspontom tehát a washingtoni egyezménynek megfelelő köztörvényi szabályozást sürget, gazdasági adottságaink azonban a kérdésnek óvatos kezelésére és a munkaidő törvényi szabályozása időpontjának nagy körültekintéssel való megválasztására késztetnek.«21 A munkások agyondolgoztatásának másik jellegzetes jelensége volt a női és gyermekmunkások különlegesen súlyos helyzete. A magyar törvényhozás 1872—1928-ig lényeges változtatást nem hozott a női és gyermekmunka'szabályozásáa terén. A munkáltatók önkényének semmi sem szabott határt. Különösen a téglagyárakban, a textilgyárakban és a ruházati iparban állandóan nagy számban dolgoztattak nőket és fiatalkorú munkásokat. A szombathelyi iparfelügyelő egyik jelentésében arról ír, hogy : »Téglagyárak ahelyett, hogy szállítóberendezéseket létesítenének, a zsindelyt a sajtolóktól a szárítóba kora reggeltől estig fiatal, akárhányszor gyermekmunkásokkal hordatták. Fiatal munkásoknak törvénytelen foglalkoztatása öt téglagyárban tapasztaltatott.22 Hasonlóképpen igen elterjedt volt a téglagyárakban anőmunkásoktörvényellenes dolgoztatása is. Az iparfelügyelőknek a legkirívóbb esetekben jelentést kellett ugyan tenniök az elsőfokú közigazgatási hatóságoknak a visszaélésekről, a hatóságok azonban még az igen enyhe törvényes szabályokat sem alkalmazták. Az iparfelügyelők 1928—1930. évi tevékenységéről szóló jelentés megállapítja : »Téglagyárakban is kifogásolniok kellett egyes iparfelügyelőknek a nőmunkások törvényellenes foglalkoztatását. Ezek a nőmunkások kézi cserép- és téglavetésnél a szabadban dolgoztak és nyáron a munkát reggel 4—5 órakor kezdték, este pedig 7—8 órakor végezték be, közben a déli órákban hosszabb munkaközi szünetet tartva, hogy inkább a hűvösebb napszakokban dolgozzanak. Ily munkaidőbeosztás mellett azonban nem volt meg a törvényben megkívánt, megszakítás nélküli 11 órai éjjeli pihenőidejük. . ,«2 3 Amikor végre tető alá hozták a női és gyermekmunkát »szabályozó« 1928. V. tc.-et, ez sem változtatott a helyzeten, mert nem lehetett a törvény xendelkezéseinek érvényt szerezni addig, amíg nem adták ki a végrehajtási utasítást. Ez pedig a végtelenségig húzódott, többek között azért is, mert a tőkések, valahányszor ilyen rendelettervezet kiadása napirendre került, az »ipari termelés érdekeire« hivatkoztak és ezzel sikerült elodázniok a végrehajtási utasítás megjelenésének idejét. Amikor végre hosszas vajjidás után elkészült a kereskedelemügyi minisztériumban a szóbanforgó törvény végrehajtási utasítása, akkor a Munkaadók Központja arra kérte a kereskedelemügyi minisztert, hogy a törvény végrehajtása különösen a text il -20 Képviselőházi napló 1929 január 30. 246. ülés 21 Képviselőházi napló 1930 január 27. 457. ülés. 22 A m. kir. iparfelügyelők tevékenysége az 1919—1925., 1928. években, 311. 1. 23 Az iparfelügyelők tevékenysége az 1928—1929—1930. években. 34. 1. 3 Századok
