Századok – 1953
Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213
A NÉPTÖMEGEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1020—1933 .241 ban az 1926. évvel érte el »csúcspontját«. Igen szerény csúcspont volt ez, hiszen még mindig több mint 30%-kal maradt el az 1913. évi színvonal mögött! Innen kezdve azonban a reálbér ismét csökkent : az 1925 —1926. évi »szanálási válság« után a magyarországi árak, s velük a létfenntartási költségek erősen emelkedtek, s a munkabérek természetesen ismét lemaradtak a versenyben. Tanulmányunk során még vissza fogunk térni a kereseti és megélhetési viszonyok alaposabb elemzésére. Ki fogjuk mutatni, hogy az a kép, amelyet ez a táblázat nyújt, még sok tekintetben helyesbítésre szorul, s hogy a valóságban az itt ábrázoltnál is rosszabb volt — különösen a világgazdasági válság alatt, amikor a munkanélküliség rendkívüli arányú növekedését is figyelembe kell venni a munkásosztály életszínvonalának meghatározásánál — a magyar gyáripari munkásság kereseti és megélhetési helyzete. Ezt megelőzően azonban képet kívánunk adni azokról a viszonyokról, amelyek a világgazdasági válság kitörésének évében, 1929-ben meghatározták a magyar gyáripari mnnkásság helyzetét. Az 1929. évben már jelentősen romlott a munkások elhelyezkedési lehetősége és nőtt a munkanélküliség, amint azt az állami munkaközvetítő hivatal 1929. évi jelentése is megállapította.1 3 Ennek a hivatalnak az adatai persze nem alkalmasak a munkanélküliség tényleges nagyságának a mérésére, mert a hivatal közvetítését nem kellett kötelezően igénybevenni; nem minden munkakereső jelentette be magát a hatósági közvetítőknél, s a felvételek is csak részben történtek ezeken keresztül. 1929-ben 64 805 férfi- és női munkakeresőt tartott nyilván a Munkaközvetítő Hivatal, viszont 34 377 betölthető munkahelyet jelentettek be hozzá és 26 701 esetben hozott létre közvetítést. Az arány tehát az volt, hogy 100 munkakeresőre átlag csak 53 betölthető hely és csak 41 tényleges közvetítés jutott. Ez az arány a munkások egyes csoportjai között nagyon eltérően alakult : Munkáskategória 100 munkakeresőre esett Munkáskategória betölthető liely tényleges közvetítés Férfi szakmunkások összesen 47 34 Ebből : vas- és fémipar 47 37 gépgyártás 34 23 faipar 38 33 textilipar 48 27 ruházati ipar 58 40 élelmezési ipar 35 23 Férfi gyári segédmunkások és napszámosok . . . 65 55 Női munkások összesen 61 49 Összes férfi és női munkás 53 41 A különböző csoportok számbeli súlya is nagyon különböző volt, s az adatok értékeléséhez tudnunk kell, hogy az összes munkakeresőknek kb. 63%-a, volt férfi szakmunkás, akik közül eg^egy harmad jutott a nehéziparra és a ruházati iparra (a textilipari munkakeresők száma aránylag cse-13 A m. kir. Állami Munkaközvetítő Hivatal 1929. évi jelentése, Bpest, 1930. 10. 1. A szövegben és a táblázatban közölt adatokat a jelentés alapján idézzük, illetőleg az ottani adatokból nyertük számítás útján.
