Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: Az 1905–1907. évi orosz forradalom nemzetközi jelentősége 213

234 INCZE MIKLÖS A Szovjetunió mezőgazdasága viszont a traktorok és a korszerű mezőgazdasági gépek alkalmazására képtelen kis egyéni parasztgazdaságokat korszerű eszközökkel felszerelt, nagyüzemű, kollektív gazdaságokban egyesítette. A Szovjetunió mezőgazdasága kollektív munka alapján megszervezett nagyüzemű mezőgazdasággá változott. A válság terheinek áthárítása a tőkések vállairól a dolgozó tömegek vállaira sokkal nagyobb mértékben történt meg, mint az eddigi válságok során. A kapitalizmus általános válságának ezen a szakaszán a monopóliumok a függő, gyarmati vagy félgyarmati országok fokozott imperialista kizsákmányolása révén, termékeik árának erőszakolt magasan tartásával és ugyanakkor a munkabérek hallatlan mértékű leszorításával, a nyersanyag-és élelmiszerszállító, kész iparcikkeket vásároló országok kiszolgáltatott helyzetének kiaknázásával kerestek kiutat a válságból, a dolgozó tömegek hallatlan arányú kizsákmányolása, egész országok kirablása árán. Ennek természetesen megvolt az a következménye, hogy a tömegek vásárlóereje tartósan nem felelt meg a piacrakerülő árutömeg értékének és ennélfogva a válság különösen elhúzódott. A munkások és tőkések, az imperialista és a gyarmati országok, valamint az imperialista hatalmak közötti ellentétek a válság hatására rendkívül kiéleződtek. A világgazdasági válság tehát elmélyítette a kapitalizmus általános válságát, mind gazdasági, mind politikai téren. Kitörése végetvetett a kapitalizmus 1924—29 közötti ideiglenes és részleges stabilizációjának. Ezt a stabilizációt — többek között — az jellemezte, hogy az első világháborút követő forradalmi hullám elültével a kapitalista államok emelni tudták — az előző gazdasági ciklushoz képest — termelésüket s a piacok viszonylag még szilárdak voltak. A válság azonban végetvetett a piacok addigi stabilitásának, végsőkig élezte a piacokért folytatott harcot, tovább mélyítve ezzel a kapitalizmus általános válságát. Nem véletlen, hogy a világgazdasági válság idején forradalmi válság érlelődött számos kapitalista országban, s ebből a válságból a burzsoázia egyes államokban csak fasiszta diktatúra nyeregbeültetésével tudott — hatalma fenntartása érdekében — kivezető utat találni. A kapitalizmus általános válságának elmélyülésével egyidejűleg tehát a politikai reakció is fokozódott. A válság következtében a kapitalista országok — a válságot követő pangás idején, sőt az új gazdasági válság jelentkezéséig — nem voltak képesek termelésüket a válság előtti színvonal fölé emelni. A termelés lényegébenstagnált. Ilyen helyzetben találta a kapitalista világgazdaságot az 1937-ben jelentkező újabb súlyos gazdasági válság, amely a második világháborúhoz vezetett. Mindez mutatja a kapitalista rendszer fokozódó bomlását, az általános válság elmélyülését minden téren. * TAz 1929—33. évi világgazdasági válság Magyarországon rendkívül súlyosan pusztított. A súlyos ipari válságot elmélyítette a mezőgazdaság krónikus válsága, a kisárutermelő paraszti tömegek elégtelen vásárlóereje. Magyarországon az agrárlakosság helyzetét, vásárlóerejének csökkenését még nagyarányú eladósodottsága is súlyosbította. Ipari vonatkozásban a világgazdasági válság általános lefolyásától eltérő jelenségekkel találkozunk