Századok – 1953

Tanulmányok - Pankratova; A. M.: A szovjet történettudomány legfontosabb feladatai 14

16 A. M. PANKRATOVA Történettudományunk eredményei közé sorolhatjuk a szovjet archeológusok számos komoly felfedezését. De helytelen lenne megelégedni ezekkel a sikerekkel, túlértékelni az eredményeket. A történettudomány területén az ügyek állása a maga egészében nem kielégítő. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetének vezetősége túl lassan szervezi át munkáját. Az Elnökség hosSzú időn keresztül nem értékelte megfelelően a Történettudományi Intézet szerepét és jelentőségét, elsősorban a szovjet társadalom történetével és a legújabb kor történetével foglalkozó osztályokkal kapcsolatban. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöksége 1953 március 20-án hozott hátározatában kénytelen volt megállapítani, hogy a Történettudományi Intézet nem boldogul a rábízott feladatokkal, a történettudomány alapvető problémáinak kidolgozásával. Az Intézet vezetősége fő erőit a feudalizmus problémáira összpontosította és nem gondoskodott a szovjet társadalom története, a legújabb kor története és a népi demokratikus országok története aktuális problémáinak terén felmerült rendkívül fontos feladatok megoldásáról. Az Intézetben 1950—1952-ben 34 monográfia készült, de ezek közül csak 3 foglalkozik a szovjet időszak és a legújabb kor történetével. Az Intézet .sorozatosan nem teljesíti terveit, és ennek az az oka, hogy az Intézetben nincs eléggé kifejlődve a kritika és önkritika a tudományos munkában, hogy az Intézet sok munkatársa nem érez kellő felelősséget a tanulmányok írásával és kiadásával kapcsolatban. Olyan fontos feladatok megoldása marad el, mint a Szovjetuniónak szovjetkori történetét és a legújabbkor egyetemes történetet tárgyaló marxista tankönyvek. Mindeddig nem dolgozták át a Szovjetunió történetéből a feudalizmus és a kapitalizmus korséakát tárgyaló elavult tankönyveket. Nem folyt kielégítően a több kötetre terjedő »Egyetemes történet« és »A Szovjetunió története», valamint egyéb kiadványok előkészítése. Lejárt már a megjelenésükre előirányzott összes határidő is. Ezideig csak egy kötet jelent meg Moszkva történetéből. Hosszú éveken át ellenőrzés és eredmény nélkül dolgozott a Történettudományi Intézet leningrádi tagozata. A leningrádiak tervét nem hangolták össze a Történettudományi Intézet általános tervével. A leningrádi intézet tervének nincsen semmiféle aktuális jelentősége, tudományos tematikájukat az ókornak és a feudalizmus korának problémáira összpontosították. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történettudományi Intézetében hatalmas kéziratanyag gyűlt fel, amelyről azt tartják, hogy elkészült, holott az a helyzet, hogy ez az anyag alacsony eszmei-elméleti színvonala miatt nem alkalmas arra, hogy nyomdába adják. Számos munkát nyomtatás közben selejteztek ki, ami nagy kárt jelent az államnak. Kevés teljesértékű tudomá« nyos munka jelenik meg aktuális történettudományi kérdésekről a köztársaságok és az egyes területek tudományos intézetei részéről is. A Történettudományi Intézet nem hangolja össze és nem irányítja ezeknek az intézményeknek a tevékenységét és nem nyújt kellő segítséget az egyes köztársaságokban és területeken dolgozó történészeknek. Kevéssé segíti elő a tudományos munkák színvonalának emelkedését a Történettudományi Intézet lapja, a Voproszi Isztorii. Nem áll kielégítően a helyzet a tudományos káderképzésben és a szovjet társadalom történetének, az új és legújabb kor történetének területén. Mindeddig nem szervezték meg a legmagasabb képzettségű történészkáderek — a tudományok doktorai — tervszerű képzését. Elég arra rámutatni, hogy