Századok – 1953
Szemlék - Perlo; V.: Az amerikai imperializmus (Ism.: Elrick Doris) 176
SZEMLE 177 elnyomás, a dolgozó nép nyomorbadöntése, az »amerikai szabadság«, »az amerikai civilizáció« nevében történt. Amerika mai urai nem változtattak nagyon propagandájukon ós még ma is különböző változatokban ismételgetik azokat az üres frázisokat, melyekkel A. J. Beveridge, Indiana egykori szenátora már 1898-ban leírta a nép megtévesztésére az amerikai monopóliumok hódító útját : »Az amerikai törvény, az amerikai rend, az amerikai civilizáció és az amerikai zászló meg fog honosodni a mindmáig vad és szellemi sötétségben tespedő partokon, amelyeket Istennek ezek az ügynökségei széppé és ragyogóvá változtatnak majd«. (11. 1.) Ez a »majd« még több mint egy fél század múlva sem következett be. Az amerikai imperialisták még mindig a gyarmatosítók civilizáló szerepéről beszélnek, arról, hogy az uralmuk alatt élő népek jólétét akarják. Victor Perlő tényekkel oáfolja meg ezt az állítást. Ha csak a Fülöp-szigeteket vesszük példának, tisztán láthatjuk propagandájuk hazug voltát. A Fülöp-szigetek népe már a múlt század végén hősiesen harcolt felszabadításáért és csak 3 és fél évi elkeseredett harc után, politikai árulás segítségével sikerült az egyesült amerikai-spanyol hadseregnek elfoglalnia a szigetek főbb pontjait. A »civilizációs küldetést« hirdető gyarmatosítók igazi arculatát az egyik republikánus lap, a sanfranciscoi Argonaut 1899 januárban írott szavai mutatják : »Imperialista terveink keresztülvitele érdekében jó lenne megvesztegetni néhány lázadó tisztet, hogy játsszák kezünkre Aguinaldót és más vezéreket . . . kínpad, hüvelykszorító, tüzpróba, forró ólom, a felkelők forró vízben való megfojtása... íme néhány módszer, mely hatással lenne a malájok szellemére.« (19—20.1.). Figyelemre méltó, hogy 1900-ban Douglas MacArthur apja lett a katonai kormányzó, nove örökké átkozott lesz a kínzás legkedveltebb módszere, a »vízkúra« bevezetéséért. Fia, hatalmas fülöpszigeti földbirtokok tulajdonosa, melyeket a manilai sörgyárral együtt apja a »civilizációs küldetés« folyamán szerzett (24.1.), Koreában túltett- még e kínzás módszerein is. A szigetiek népfelszabadító mozgalmának letiprása után nyitva állt az út a hírhedt kulturális felemelkedés előtt is. A fülöpszigetiek jogosan büszkék régi és gazdag kultúrájukra : a spanyolok benyomulása előtt a szigetek lakói majdnem 100%-ban írástudók voltak. Amikor a spanyol uralom alól felszabadították hazájukat, nemzeti nyelvükön tanító iskolákat létesítettek. Az amerikai hódítók azonban angolnyelvű oktatást kényszerítettek a szigetlakókra és a tanítás a gyarmatosítók dicséretének szellemében történt. A nagybirtokokat érintetlenül hagyták, így a mezőgazdasági munkások és parasztok gyermekei még ezekbe az iskolákba sem járhattak, mert a földeken kellett dolgozniok a földbirtokos számára. így az Egyesült Államok uralma alatt az írástudók arányszáma 50% körül mozgott. Az amerikai tőkések megállapítása ellenére az életszínvonal sem javult, a szigetek a világ legtermékenyebb vidékei közé tartoznak, de a monopóliumok tevékenységének eredményeképpen kénytelenek a legfőbb élelmicikket, a rizst is importálni. Még a burzsoá források is kénytelenek beismerni, hogy a »civilizációs küldetés«kudarcba fulladt. És ez a kép, mint a szerző rámutat, nagy vonalakban ugyanaz Cubában, Puerto-Ricoban vagy a többi gyarmaton, míg Koreában az amerikai imperializmus bestiális gaztettei messze felülmúlják még a japán megszállók barbárságát is. Az amerikai imperializmus szószólói azt a legendát is terjesztették, hogy a nemzetközi kartell »európai« jelenség, hogy az Egyesült Államok monopóliumai a nemzetközi szabadverseny alapján állnak. Ezt az állítást a »Wáll Street birodalma« c. fejezetben a szerző nagy tényanyaggal cáfolja meg. Az első nemzetközi kartellek egyikét például Mellonók alakították meg 1896-ban, a svájci-német alumínium tröszt részvételével. A két világháború között a legfőbb amerikai társaságok benne voltak többek között a nemzetközi vegyi, olaj, acél, kén, réz, elektromos felszerelési, cink, kálium, nitrát, alumínium és fegyverkezési kartellekben. (54. 1.) Roosevelt elnök 1944-ben Hull külügyminiszterhez intézett levelében méltatlankodását fejezi ki amiatt, hogy a náci kartelltagok, főleg az I. G. Farben szoros kapcsolatot tartottak fenn egymással. De az amerikai monopóliumok — bár Roosevelt elnök elkendőzi működésüknek ezt a részét — és különösen az I. G. Farben kartelltársa, a Standard Oil of New Jersey, éppoly bűnösek voltak, mint a német monopoltőkések. Az amerikai kormány is éppoly aktívan segítette a kartelleket,^ mint a német kormány. Roosevelt ebben a tevéiben, amelyben méltatlankodását fejezi ki a nácik és német karteiltagok együttműködéséről, említést tesz az amerikai nép monopóliumellenes hagyományairól. A szerző helyesen szembeállítja az amerikai nép demokratikus mozgalmait az amerikai kormány áldemokratikűfe, a nép félrevezetését szolgáló »monopóliumellenes« törvényjavaslataival. Az amerikai nép maga gyarmati állapotból, forradalmi háborúval vívta ki szabadságát. A XIX. század utolsó éveiben még a farmerek és a városi kispolgárság is részt vettek a trösztellenes, ellenzéki megmozdulásokban, az Anti-12 Századok