Századok – 1953

Szemlék - Gracianszkij; N. P.–Szkazkin; Sz. D.: Középkori történeti Chrestomathia I–II. k. (Ism.: Kardos Tibor) 167

SZEMLE 169 keretében, akkor a kiválasztás elsőrangú, mert Dante egész politikai szenvedélye, az elv-feladás, az árulás iránti megvetése, a császárság melletti vallomása mind kifejezésre jut ebben az énekben a dantei fantázia roppant erejű képein keresztül. Vagy például Boccaceióból azt a részt választották ki, amikor egy jámbor firenzei alaposan megszégyenít egy pénzre éhes inkvizitort. Az egyháziak kapzsiságát, álszenteskedését, a nép gyűlöletét irántuk kevés helyen ábrázolja Boccaccio ennyire szemléletesen, egyszerűen ós röviden. (1 nap, 6. novella). Vagy például Campanella Napállam&ból a munka szépségéről szóló részt választották ki, amelyben Campanella szembeállítja a Napállam boldog állapotát a korabeli Nápoly szörnyűséges képével, ahol hetvenezer lélek lakik, »de közülük alig tíz-tizenötezer dolgozik, ezeket viszont mértéktelen munkával szüntelenül, nap mint nap, kínozzák és tönkreteszik.« Általában a szemelvények kiválasztása hosszú érlelési folyamat eredményének látszik. Ezért van az, hogy a dokumentumoknak ebben a rengetegében valóságos hiányt alig találunk, olyant, mint például a pápaság politikai igényeinek ós a renaissance irodalomnak egyaránt jellemző dokumentuma, az ú. n. Konstantinusi adománylevélnek Valla-féle cáfolata, vagy az olasz városok keleti kereskedelmi kapcsolatainak tárgyalásánál Marco Polo egy-két fejezete. De egyetemi oktatóink ezt mind pótolhatják és egy • antológiának nem is az a feladata, hogy minden elképzelhető igényt kielégítsen. Annál is inkább, mert a szerzők szöveggyűjteményét mi használjuk, itt Magyarországon. Ha egyszer meg fog születni e kiváló szöveggyűjtemény útmutatásait követő hasonló magyar vállalkozás, ott például a román, a cseh, a lengyel történelemnek, a Balkán történelmének jellemző forrásai erőteljesebb szerepet fognak kapni, mint ebben a gyűjteményben. Addig is ki lehet egészíteni használat közben a román ós balkáni történetre vonatkozó / bizánci forrásokkal, a lengyel anyagot Callimachus műveiből vett szemelvényekkel vagy például a híres Gonsiliummal, a cseh történet, az osztrák történet anyagát Enea Silvio Piccolomini, Dubravius és mások munkáinak részleteivel. Külön kell említenünk a bevezetések érdemét. Például a Karoling-korszakhoz szóló bevezetés, a keresztes háborúk indítékainak összefoglalása, a Jacquerie, a Ciompifelkelés, a huszita háborúk ábrázolása mintaszerű abból a szempontból, hogy a gazdasági alapot, a társadalmi szerkezetet, az osztályharc fázisait, a kulturális felépítményt, belső egységben ábrázolják, mindenki által nyomon követhető világossággal s az egyes mozzanatok pedagógiai értékének állandó lemérésével. Minden lényeges kérdésben a szovjet tudomány legújabb eredményeit tartják szem előtt s következetlenségek, eltérések alig-alig állapíthatók meg. A szerzők által adott Machiavelli arckép is kitűnő, de A. D. Epstein a szovjet történelemtanárok folyóiratának 1951 évi második számában lényegesen tovább megy, mind Machiavelli pozitív értékelésében, mind pedig osztálykorlátainak feltárásában. (1. Irodalomtudományi Értesítő, III. évf. 1. 122—123. 1.) Nemkülönben leegyszerűsített formában tárgyalja az eretnekekről szóló, egyébként mintaszerű bevezetés Giovanni Pian del Carpini tatárországi utazásának motívumait. A tatárok keresztény hitre térítésében a pápa maga sem hitt s a ferences barát küldetése teljességgel politikai és katonai jellegű volt, ammt erre a marxista-leninista kutatás éppen napjainkban mutatott rá. Részlet-tévedésnek tekinthető, hogy a bevezetés Husz Jánosról szólva őt a prágai egyetem rektorának nevezi. Az újabb cseh kutatások bebizonyították, hogy Husz János ugyan tanára és szellemi vezetője volt a prágai egyetemnek, de rektora, bizonyíthatólag, nem. A »rektor« kifejezés, melyet- nevével kapcsolatban használtak, a Betlehem-kápolna rektorságára vonatkozik és helytelen szövegértelmezéssel vitték át az egyetemre. A két kötet rendkívüli jelentőségét azon is le tudjuk mérni, hogy magának a magyar történelemnek az oktatására mennyi indítékot adnak a szemelvények. E tekintetben különösen figyelemre méltó a keleteurópai anyag. Hunyadi Mátyás jobbágyvédelmének megértéséhez kitűnő támpontot ad a bizánci történelem, ahol a képrombolás óppenúgy, mint a kolostori földek fölosztása, a parasztság védelme azt a célt szolgálta, hogy az ország adózóképessége és katonai ereje ne csökkenjen. A. D. Epstein bevezetése Justinianus császár Novelláihoz és V. A. Nyemirovszkij bevezetése a Prágai Pontokhoz Mátyás király utolsó évtizede törvényhozásának megértéséhez ad támpontokat ; még jobban megszilárdít abban a meggyőződésünkben, hogy a cseh nemesség szekularizációs törekvései, melyek a Prágai Poníofcban jutottak kifejezésre, valóban nagy mértékben hatottak bátorítóan Hunyadi Mátyásra és morva kancellárjára, Filipec Jánosra az egyház hatalmának megnyirbálására hozott törvényekben. Másrészt a Justinianus-féle Novellák és általában a bizánci törvényhozás szenvedélyes hangja, vitairatszerű jellege hasonlít Mátyás király erkölcsi felháborodására, melynek törvényeiben oly erőteljesen ad hangot. Törekvéseit tehát egyrészt a cseh polgárság és nemesség