Századok – 1953

Tanulmányok - Molnár Erik: Sztálin „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” c. műve és a magyar történettudomány 1

10 MOLNÁR ERIK a világgazdasági válság. Ennek éveiben annyira lenyomták a munkabéreket, hogy ezek színvonala még 1939-ben is alatta maradt az 1929-es színvonalnak. Az egész folyamat azután újból átment a második világháború előkészítésének, majd a háborúval a hadi-monopolista államkapitalizmusnak a korszakába. A béreket a burkolt infláció szorította lejjebb és lejjebb, ami mellett a nagybirtokosoknak a háborús készletgyűjtés és a német imperialisták részére történő búza- és állatszállítások, az ipari monopóliumoknak a hadiipar fejlesztése biztosította a maximális profitot. Mindez összefolyt a külföldi tőke maximális profitjának a biztosításával. A külföldi tőke, előbb az angol-amerikai, majd a német monopoltőke behatolása ebben az időben is tovább tartott. A fokozott kizsákmányolás megadta a lehetőséget ahhoz, hogy a dolgozóktól kisajtolt profitban, a magyar monopoltőke maximális profitjának a biztosítása mellett, a külföldi tőke is részesedjék. A Horthy-korszak külpolitikája arra irányult, hogy idegen területek leigázásával kiszélesítse a maximális profit biztosításának alapját. A magyar imperializmus azonban túl gyenge volt ahhoz, hogy önálló külpolitikát folytathasson. Ezért arra törekedett, hogy kihasználja a nagy imperialista hatalmak ellentéteit, s a küszöbönálló imperialista háborúban a győztes mellé szegődve, koncot kapjon az imperialista zsákmányból. A magyar uralkodó osztályok olasz-német és angol-amerikai orientációjú csoportjait az választotta el egymástól, hogy miként mérlegelték a szembenálló imperialista blokkok győzelmi esélyeit. Ténylegesen azonban a hivatalos magyar külpolitika, amely nem akart szembefordulni a nyugati imperialistákkal, a háborúban együtthaladt a német fasisztákkal. Horthy-Magyarország hullarablóként részesedett a német fasizmus ideiglenes zsákmányából, s amint a magyar monopoltőke elfogadta azt a helyzetet, hogy a magyar dolgozóktól kisajtolt profitot a német monopoltőkéhez közvetítse, úgy most a magyar kormánypolitikusok eladták az imperialista konc fejében az ország függetlenségét, és beérték azzal, hogy mint a német fasizmus helytartói, kormányozzák az állítólag meggyarapodott, de ténylegesen függetlenségét elveszített országot. A jobboldali szociáldemokrácia, melynek belpolitikailag a Horthykorszak idejében az a szerep jutott, hogy a munkástömegeket a rendszerrel szemben való fellépéstől visszatartsa, a német fasizmus háborús veresége esetére a magyar uralkodó osztályok második vonalát alkotta. A jobboldali szociáldemokrata vezetők, akik a szovjetellenes rablóháborút is helyeselték, arra törekedtek, hogy a háború utáni »újjárendezés« során az országot, a monopoltőke uralmának fenntartása érdekében, az angol-amerikai imperialisták szolgaságába döntsék. Az egész Horthy-korszak alatt egyedül az illegális kommunista párt küzdött következetesen a dolgozó nép érdekeiért, a demokratikus szabadságjogokért, az ország függetlenségéért. A párt a féktelen terror, a fasiszta rendszer kiépítése ellenére sem mondott le arról, hogy, osztályszövetségre törekedve a parasztsággal, a munkásosztály élén harcoljon a termelőerők jellegének és a termelési viszonyoknak összhangba hozásáért. Ez a küzdelem nyílt szakaszába lépett , amikor a Szovjet Hadsereg felszabadította az országot . * Az ország felszabadulását, népi demokráciánk keletkezését és fejlődését a kapitalizmus általános válságának második szakaszáról szóló sztálini tétel megvilágításában, nemzetközi összefüggésében kell vizsgálnunk. Ezzel kap-