Századok – 1953
Szemlék - Balla Aladárné: Sallai Imre és Fürst Sándor élete és mártírhalála (Ism.: Zrinszky László) 157
SZEMLE 157 Lukács Lajos az omigráeiósKossuthéletétésaz ország függetlenségének megteremtéséért folytatott küzdelmeit ismerteti. Leleplezi a nyugati polgári államok vezető köreinek kétszínű vagy gyakran nyílt ellenséges magatartását Kossuth Lajossal és rajta keresztül az egész magyar függetlenség ügyével szemben. A nyugati kapitalista országok számára az Ausztriával való jó viszony fenntartása sokkal fontosabb volt a magyar nép függetlenségénél. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez országok dolgozó kisembereinek a magyar ügy iránt tanúsított magatartása merőben különbözött az uralkodó körök álláspontjától. Foglalkozik az 1850-es évek elején Magyarországon lezajlott függetlenségi mozgalmakkal is. Ezek egyik részét alkották azoknak a kispolgári szervezkedéseknek, melyek szálai a londoni Európai Demokrata Szövetséghez vezettek és amelyeknek irányításában Mazzinin kívül Kossuth is jelentős szerepet játszott. A mozgalmak tárgyalásánál azonban csak azok vezetőinek »forradalomcsináló« politikáját ítéli el és egyáltalán nem beszól osztálykorlátaikból fakadó politikai tévedéseikről. Pedig a munkásmozgalom vezetői, Marx és Engels nemcsak a forradalmi helyzet hiányának fel nem ismerése miatt törtek pálcát a polgári forradalmár emigránsok felett, hanem bírálat tárgyává tették az utóbbi kérdésben elfoglalt álláspontjukat is. A szerző ahelyett, hogy a magyarországi mozgalmak értékelésénél Marx alapvető megállapításaira támaszkodnék, egyoldalúan mint »a hősi erőfeszítés és a hazaszeretet példamutató cselekedetei«-ről beszél e mozgalmakról. Az utolsó fejezet az olvasó elé tárja a turini magányban élő Kossuth életét, bebemutatja azokat az erőfeszítéseket, melyekkel Kossuth a kiegyezést követő ellenforradalmi rendszerből szükségképpen fakadó veszélyekre igyekezett felhívni a nemzet figyelmét. Fejtegeti Kossuthnak a 48-as párthoz való viszonyát és hangsúlyozza nagyságát a 48-as párt szűklátókörű megalkuvó tagjaival szemben. A szerző ugyanakkor elsiklik afölött, hogy Kossuth a maga hajthatatlan 49-es függetlenségi álláspontjának minden tévedésével is mennyire fölötte áll a forradalmat megtagadó Andrássy Gyuláknak és Tisza Kálmánoknak. A könyv stílusa — a kirívó magyartalanságokról nem is szólva, — sok kívánnivalót hagy maga után. A szerzőknek nem sikerült a munkát tartalmának ós céljának megfelelő lendületes és eleven stílusban megírni, pedig ez előnyösen segítette volna elő népünk hazafias nevelését. Nem érthetünk egyet a szerzőknek az egykorú forrásokból vett idézetek sokszor oldalakon át tartó felesleges és nem egyszer az érthetőség rovására menő közlésével. Ugy gondoljuk, hogy népszerű munkánál célravezetőbb, ha a szerző a források gyakori idézése helyett saját szavaivál mondja ol az eseményeket. A munka, ha értékét csökkentik is a felsorolt hibák, igen jelentős szerepet fog betölteni dolgozó népünknek légszebb honvédő hagyományai szellemében, nemzeti nagyjaink példáján keresztül történő hazafias nevelésében. VÖRÖS ANTAL BALLA ALADÄRNF. : S ALLAI IMRE ÉS FÜRST SÁNDOR ÉLETE ÉS MÁRTÍRHALÁLA (Budapest, Szikra, 1952. 203 1.) Múlt év júliusában volt 20 éve, hogy a háborút előkészítő Horthy-fasizmus meggyilkolta Sallai Imrét és Fürst Sándort, a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőségi tagjait. Mártírhaláluk évfordulója alkalmából jelent meg a Magyar Munkásmozgalmi Intézetben folyó párttörténeti kutatómunka újabb eredménye : Balla Aladárné könyve. Sallai Imre és Fürst Sándor élettörténetének feldolgozását azonban az évfordulóénál mélyebb aktualitás tette szükségessé : népünk igénye hőseinek megismerésére. Nevelő példájuk megmutatása egész történetírásunk kötelező feladata. A szerző tehát elsősorban arra törekedett, hogy a rendelkezésére álló — meglehetősen kisszámú — dokumentum alapján plasztikus, élő rajzot adjon Sallairól és Fürstről, — a tények bemutatásával, tudományos, pártos elemzésével és általánosításával nevelje olvasóit hazafiasságra, helytállásra, szívós, céltudatos munkára, s a történeti példán tanítsa : a kommunista párt ereje, vezetőinek erkölcsi nagysága mindig a tömegekkel való mély
