Századok – 1953
Tanulmányok - Orbán Sándor: A magyar katolikus egyházi reakció a Szovjetunió elleni háború támogatói sorában 108
AZ EGYHÄZI ItEAKOIÔ A SZOVJETUNIÓ ELLENI HÁBORÚ TÁMOGATÓI SORÁBAN 125 Ennek elvégzéséhez számtalan eszköz állt az egyház rendelkezésére a papi áldástól és imától kezdve a vallásos olvasmányig és az imakönyvig, amelyeket a klérus, visszaélve a hivő tömegek ezek iránti tiszteletével, a katonák vérengzővé és rablóvá nevelésére használt fel. A fronton lévő csapatok tábori lelkészei nyíltan megírták, hogy azért kellenek pl. »imakönyvek és egyéb olvasnivalók a katonáknak, mert azok alkalmasak arra, hogy erősítsék bennük a-hitet, növelve a tiszta és egyenes gondolkodást, jó katonákká, jó harcosokká tegyék őket.«9 4 Ennek érdekében az Actió Catholica a »katolikus társadalom különleges feladatává« teszi, hogy »a katonák eliegyenek látva a) imakönyvvel és ha csak lehet, rózsafűzérrel, érmecskékkel és szentképekkel is, b) vallásos, komoly tárgyú folyóiratokkal és füzetekkel, könyvekkel . ,«9 5 Szmrecsányi egri érsek a »főpásztori áldás« mellett az »általa megszentelt Magyarok Nagyasszonya érmecskéket« küldte többezer példányban a frontra induló katonáknak 1942 nyarán. Egyben megígéri, hogy »nem szűnik meg imádkozni a jó Istenhez, hogy a hadak útján vezérelje zászlóikat győzelemről, győzelemre és oltalmazza valamennyiüket« a német fasizmus oldalán véghezvitt vérengzésekben és rablásokban.9 6 Mindszenty Pehm József a háború idején egy alkalommal vásárolt 2838 P értékben 1500 db imakönyvet, hogy azt mintegy lelki »felmálházás«-képpen a frontra induló katonáknak adhassa.9 7 Hász István, a második világháború tábori püspöke a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve 100 000 imakönyvről gondoskodott, hogy azokat indulás alkalmából kiosszák a frontra menő honvédcsapatoknak. »Ilyen módon ugyanis radikálisan tudjuk megoldani' az imakönyvkérdést, — írta megnyugvással à püspök — mert ellenőrzés mellett győződünk meg róla, hogy minden keresztesvitézünk imakönyvvel indul ki a frontra.«98 Az igazságos háború tudatától és a szocialista haza mélységes szeretetétől fűtött szovjet harcosokkal szemben, Horthy áldással, imakönyvekkel ellátott és »malaszttal lelkesített« katonái természetesen nem tudtak helytállni. Noha az egyház propagandája az ország népe felé egyre bizonyította, hogy a »keresztesvitézek« szívesen harcolnak, a valóság mégsem ez volt.8 9 1942 második felére a keleti fronton a magyar csapatok körében általánossá vált az elkeseredés. Egye szélesebb körökben terjedtek el a fronton lévő 94 EHL. 8421/1942 Magyar Hadsereg róm. kat. lelkészi hivatalának jelentéséből. 95 VPL. 4699/1942 pro memoria AC országos alelnökének értekezletéről. 96 N. U. 1942 jún. 25. 97 VPL 4134/1944. 98 EHL 8982/1942 Hász István levele a hercegprímásnak, amelyben továbbá a következőket is írta : »Az imakönyvekkel való ellátás ügye ezután is főgondomat alkotja ós egyúttal minden tőlem telhetőt elkövetek a lelki olvasmányok és kegytárgyak kiküldése terén is«. 99 Erre nézve jellemző többek között egy levél, amelyet Németh János tart. tábori lelkész a cenzúra kikerülésével küldött a hercegprímásnak. »... Mikor kiindultunk, mindenkitől azt hallottuk, hogy hat hónap után leváltják az összes kintievőkét, s most, amikor újabb harcok előtt állnak csapataink, ismét csak azt hallják, hogy ez az utolsó, mert ezen harc után a leváltás következik. Mindnyájan azt kérdezzük szinte önkéntelenül, hogy a sok ígérgetésnek mikor lesz már vége ? . . . Egy szóval az ígérgetések miatt, az állandó, pihenés nélküli harcok miatt, az ellátásból eredő legyengülés miatt, a vezetők (különösen tényleges tisztek) elmenekülése miatt, az állandó veszteségek hatása miatt, igen sokszor a lőszerrel való rossz ellátás miatt és az ígért leváltásnak elmaradása miatt ; nem hazudok, ha azt írom, hogy a hangulat mindenütt a legrosszabb . . . Valóban azt kell megállapítanom, hogy valóban mindenütt a legszörnyűbb a hangulat, s ha ez a hadsereg itt marad télen, a legrosszabbra készülhetünk el.« EHL. 8982/1942 nov.
