Századok – 1953
Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72
A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 107 lásáig hatol. A miniaturákon a XIV. század művészetének még kötött jellegű kifejező formáival az emberi érzéseket arcmimikával és gesztusokkal jellemzi. De ha gesztusokkal jellemez is, sohasem festi az emberi szenvedélyeket külső páthosszal, nagy mozdulatokkal. Itt ismét ellentétbe kerül a szöveggel, hol a királyok nem egyszer, a középkor túlfokozott vallásos rajongásában elérzékenyülten zokognak. I. Géza király »zokogva leborula« és úgy ismeri el, »hogy vétkezett« (61) ; vagy amint Géza öccsét, Lászlót meglátta, »a nagy fájdalom miá sírvafakad vala« (58). A mogyoródi ütközet után László herceg »jóllehet ellenségei voltak is, akik elestek, még is . . . keservesen siratá őket, nagy jajgatással tépvén arcát és haját, mint az anya fiai temetésén« (59). Ezzel szemben a miniátor sehol sem festi a fájdalmat széles gesztusokkal ; I. Lászlót mindenkor harcos, hős vitézként ábrázolja a csataképeken. Még a temetéseken is csak egyetlen egyszer fest egy, e korban különösen a francia művészetben kedvelt, köpenyét arcához emelő sirató figurát, I. István sírbatételénél. De ezt is farizeus, szemforgató főnemesként, aki a püspökök csoportja mellett, miközben, köpenyét két kezével állához emeli, sunyin előrehajolva, álszent ravaszsággal tekint ki a képből (23b lapon). A művésznek a valóság ábrázolására való törekvése különben friss, közvetlen természetszemléletében is jelentkezik. A bizánci művészet tájfestő örökségei mellett fokozódó természet megfigyelés mutatkozik a virágok festésénél. A csatajelenetek sziklás talaján kis ötszirmú, fehér és tulipánszerű vörös virágok bukkannak elő a földből, vékony zöld száron, hajladozó zöld fűszálak között. Ennek festésével is a miniaturista már valószerű tájat igyekszik megörökíteni. A szöveg ellentmondó beállításain túl, a festő a maga módján, tőle telhetően igyekszik reálisan bemutatni a tényeket : amint láttuk, a szövegnél nem egyszer többet fejezve ki. Rendkívüli tehetségével számos esetben, az általa választott témák festésével a szövegtől eltérően mutatja be és hangsúlyozza az eseményeket. Saját meglátásán és érzésein keresztül közelebb jutva a valósághoz. A Képes Krónika művésze realisztikus törekvéseinek jellemzésére — természetesen kora stilizáló művészetéhez viszonyítva — már-már alkalmazhatók Engels szavai, melyek szerint a realizmus »magában foglalja a részletek hűségén kívül a tipikus jellemek tipikus körülmények közötti hű ábrázolását«. 8 8 A Képes Krónika miniátora a részletek pontos hűségét kora művészetének kifejezőeszközeivel megvalósítani még nem tudja, de a feudális társadalom uralkodóinak és kizsákmányoló főnemeseinek tipikus jellemét adja mindenkor, amint környezetükben is általános jelenségek tipikus rajzát adja. A Képes Krónika miniaturái nemcsak egyenrangúak a korabeli külföldi művészetek termékeivel, de mesterük sok tekintetben nem is egyszer megelőzi külföldi kortársait. A királyok, királynék, a nagybirtokos főnemesek, lovagok, főpapok tipikus ábrázolásával, cselszövéseik, kegyetlenkedéseik festésével minden írott szónál kifejezőbben tükrözi a feudalizmus uralkodó rétegének kegyetlen, kizsákmányoló voltát. A Képes Krónika miniaturáit nemcsak a mozgalmas csatajelenetek virtuóz megszerkesztése, a történelmi eseményeknek szélesen hömpölygő elbeszélése teszi egyedülállóvá a XIV. századi magyar művészetben, hanem elsősorban a feudális társadalom hű tükröződése. BERKOVITS ILONA 38 Engels : Levél Margaret Harkness-hez, 1888 április elején. Marx —Engels : Válogatott levelek, Bpest. 1950. 471. 1.
