Századok – 1952
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az Általános Munkásegylet története (II. rész) 74
86 NEMES DEZSŐ szembenállását említi, amit egyszerűen Windsheimer1 5 ottani tevékenységének rovására ír. Feltűnő, hogy a pozsonyi, több száz tagot számláló »Előre« Munkásképző Egylettel is megszakadt a kapcsolat. Pozsonyban egy új »általános munkásképző egylet« alakult 1870. szeptember 12-én. A Testvériség március 5-i száma közli, hogy ez a pozsonyi egylet az Általános Munkásegylethez csatlakozott. 1871 április—májusában a központi egylet és a fiók-egyletek között a kapcsolat élénkült, amit 1871 március-áprilisában a két munkásegylet pesti együttműködése nagy mértékben elősegített. 1871 májusában a szocialista mozgalom két szárnyának és a két munkásegyletnek pesti egyesülése valóravált. Nem egy tisztázatlanságot kellett a mozgalomban leküzdeni, hogy az egyesülés megvalósulhasson. Mindenekelőtt le kellett küzdeni a politikai és gazdasági harc szembeállítását, a lassalleánus elutasító magatartást a sztrájkmozgalommal szemben, úgyszintén a segélyezési ügyekben mutatkozó szektáns álláspontot magában a Munkásegyletben. Nem szűntek meg az ellentétek a 48-asokhoz való viszony kérdésében. Farkasék ebben a kérdésben, álláspontjuk fenntartásával ugyan, de mégis engedtek. Megkönnyítette az egyesülést Külföldi befolyásának csökkenése. Követelte az egyesülés végrehajtását a munkásegylet tagsága és az egész mozgalom, 1 amelynek a Párizsi Kommün kitörése és hősies harca szárnyakat adott. Az egyesülés május második felében fejeződött be a Munkásegylet új vezetőszervének megválasztásával. Farkas Károly május 9-én kelt, fentebb már idézett levelében az egyesülésről a következőt írja Beckernek : »A két főegylet most harmadszor , kísérli meg az egyesülést, remélhetőleg ezúttal komolyan és • eredménnyel. Műiden szakegylet csatlakozott az Altalános Munkásegylethez, hogy tömegszervezetet alkothassanak. Még a betűöntők is, akik eddig meglehetősen arisztokratikusan viselkedtek, bejelentették csatlakozásukat.« A szocialista mozgalom két szárnya formailag olyan módon egyesült, i hogy a Munkásképző Egylet tagjai beléptek az Általános Munkásegyletbe. Az általános munkásbiztosító pénztár, bár formailag nemv de ténylegesen szintén csatlakozott a Munkásegylethez. Ezt az egyesülést nem előzte meg a két külön egylet közös közgyűlése, mint az első és második egyesülési kísérletet, mert már csak az egyik működött legálisan. A csatlakozást a két szocialista tábor vezetőinek tárgyalásain döntötték el és ezeket nem kellett a hatóságnál bejelenteni. Politzer azt írja, hogy az egyesülést Schäftner, Kutill és Rüdt szervezték, Farkasról hallgat, de nemcsak itt, hanem minden kérdésnél. Farkas szerepét általában figyelmen kívül hagyja. Nem fogadhatjuk el azt a megállapítását, hogy az egyesülés végrehajtásának fő ösztönzői és végrehajtói csak Schäftner, Kutill és Rüdt voltak. Ennek ellentmondanak az első és második egyesülési kísérlettel és a »szakegyleti osztály« létrehozásával és működésével kapcsolatos tények is. Schâftneréken kívül Farkasnak és Esselnek is feltétlenül kiemelkedő szerepe volt az egyésülés megvalósításában. Május havában a Munkásegylet tisztikarát újjáválasztották. Essel Andrást választották meg elnökül. Külföldi alelnök maradt, s Ihrlingert 15 Windsheimort a bécsi rendőrségi jelentések Raspshoz hasonlóan úgy említik, mint az eisenachi párt küldöttét — aki Grazban és Temesvárt folytatta működését. Farkas Pestre jövetele után ment Windsheimer Temesvárra.
