Századok – 1952

Tanulmányok - Tarle; J. V.: Mihail Illarionovics Kutuzov; a hadvezér és diplomata - 778

MIHAIL ILLA RIONO VICS KUTUZOV; A HADVEZÉR ÉS DIPLOMATA 805 sem méltatta komoly figyelemre. 1812-ben, a borogyinoi csata után egyáltalán nem zavartatta magát a cár ingerült szemrehányásaitól. Lehet, hogy ezek a szemrehányások bántották, de semilyen befolyást sem gyakoroltak érett, átgon­dolt cselekedeteire. És hogy Austerlitznél minden fáradozása ellenére sem sike­rült leküzdenie a szemtelen, oktalan Sándor romlásba vivő erőszakosságát, ez azért történhetett, mert a cár sem 1805 december 1-én este, sem december 2-án hajnalban nem beszélte meg vele a teendőket, hanem Pjotr Dolgorukov és más fullajtárjai útján — egyszerűen ő maga adta ki a rendelkezéseket. Kutuzov, a hadvezetés lángelméje; az elsőrangú diplomata, a kiváló államférfi elsősorban orosz hazafi volt. Ott, ahol Oroszországról, katonai becsületéről, az orosz népről és az orosz nép megmentéséről volt szó, ott Kutu­zov mindig rendíthetetlenül szilárd volt és meggyőződéséből egy tapodtat sem engedett. Nem riadt vissza attól sem, hogy élesen és nyilvánosan félbe­szakítsa a cárt, mint ezt a Práceni magaslatok kiürítése előtt Austerlitz napján tette. Ezért van az, hogy a cár és udvaroncai, mind orosz, mind külföldi katonai és civil tányérnyalói, gyűlölték az öreg tábornagyot és féltek tőle. Ellenséges érzületüket még fokozta az a tudat, hogy nehéz pillanatokban mégis ez elé a félszemű, törékeny öreg elé kell járulniok és kérniök, hogy mentse meg őket, mert ezt követeli az orosz nép. »Jöjj! Vezess! Mentsd meg híveid!« ezekkel a szavakkal fordult a nép Kutuzovhoz már jóval Puskin előtt. Az orosz nemzeti jellem összes legjobb, legértékesebb vonásai megvan­nak ebben a rendkívüli egyéniségben, még az a kivételes tulajdonság is, hogy emberies, sőt könyörületes magatartást tanúsítson a. megvert ellenséggel szemben és elismerje és becsülje az ellenségben a bátorságot és egyéb katonai, erényeket. Oroszország iránti szeretete kicsiszolta benne az idegenekkel szemben a természetes gyanakvást, amikor látta, hogy Oroszországot saját céljaik érdeké­ben akarják kihasználni. Eles és mély elméjével gyorsan feltárta a bonyolult diplomáciai hazugságok és intrikák legrejtettebb titkait is. Ezért nem szenvedhették őt Wilson és a brit kabinet, Metternich cinkosai, Ferenc csá­szár, III. Frigyes Vilmos porosz király, aki kétségbeesésében gazdag ajándék­kal, egy nagy birtokkal akarta megvesztegetni Kutuzovot. Kutuzov Oroszországért élt és Oroszországot szolgálta, de mint nemzeti hős, halhatatlan érdemeinek megillető elismerését csak a sztálini korban érte meg, most, amikor szétzúztuk és megsemmisítettük a leggaládabb agresszort, amely valaha is az orosz népre és a nagy Szovjetunió többi népére támadt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom