Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
764 ARATÓ ENDRB előkészítésének sorába. Ezért szükséges, hogy részletesebben foglalkozzunk az intervencióval és a körülötte folyó politikai küzdelmekkel. Az intervenció elleni küzdelem kezdete 1849 februárra nyúlik vissza, amikor a cári csapatok megjelentek Erdélyben és az intervenció már előrevetette árnyékát. A cseh radikálisok éberen figyelték ezeket az előkészületeket. Ennek megakadályozására sokat vártak attól, hogy »a lengyel légió, egyesülve a magyar nemzetközi hadtesttel Dembinski vezetése alatt betör majd a lengyel királyságba.«13 4 Ezt azonban — írja Fric emlékirataiban — Görgey főparancsnokká való kinevezése eldöntötte. »Görgey ugyanis Dembinski eltávolítását követelve, szembeszegült társának és vetélytársának, a lengyelekhez erősen húzó Kossuthnak ezzel kapcsolatos szándékával. Csakhogy minekünk, a galíciai magyar-lengyel betörésre számító cseheknek és németeknek, sőt olaszoknak és franciáknak is, még májusban sem jutott erről semmi fülünkbe.«13 5 Fricnek ez a megnyilatkozása is mutatja, hogy a reakciós hatalmak szövetsége, az intervenció veszélye a cseh-magyar viszonyban változást hozott. Ä cseh radikálisok a magyar nép függetlenségi harcában saját szabadságuk támaszát látták. Az intervencióval szemben azonban nemcsak segítséget vártak a magyar nép harcától, hanem igyekeztek is — amint tőlük tellett — megakadályozni az intervenciót. Ez fontos feladata volt 1849 februárjától a cseh radikálisoknak. »Lázas és bizony lóhalálban folyó előkészületeinknek pedig az volt az egyetlen és fő, s meg kell vallani kétségbeesett célja, hogy valamennyi egyaránt fenyegetett nemzet egyesített erőivel minden áron megelőzzük az orosz segítséget, melyben nem csak minden szabadgondolkodó ember sírját láttuk, hanem valamennyi létének alapjaiban veszélyeztetett középeurópai nemzet pusztulását is, ha a cári ezredek átlépnék egyszer a Kárpátokat.«136 Fric elfogatása után 'az intervenció megakadályozásával kapcsolatban a vizsgálóbíró kérdésére azt válaszolta, hogy feladatuk az volt, hogy betörve Lengyelországba, erősítsék az ottani forradalmi elemeket és lehetetlenné tegyék a cári intervenciót, amellyel szemben a népek körében általános félelem uralkodott.13 7 Jellemzően mutat rá egy külföldi lap 1849 május 3-i prágai levelében az intervencióval kapcsolatban megváltozott magyar-cseh viszonyra. »A magyarok által kivívott győzelmek a lakosság egy osztályában itt nagy örömet és reményt keltenek, míg az orosz intervenció elkeseredést vált ki. A lőpor már csak a kirobbanás alkalmas pillanatára vár a vörössapkás szláv diákok között, akik a németekkel most létrehozzák az entente cordiale-t«.138 A radikálisok a sajtóban is kifejezésre juttatták az intervenció elleni állásfoglalásukat. A Prazské Vecerny List május 3-i számában élesen szembefordult a cári intervenció szükségességét indokoló kormánylappal. A szabadság elleni utolsó csapás »az intervenció és mi undorral fordulunk el ettől az új szövetségtől, amelyet a népek elnyomására kötöttek meg. . .«, »az önkényuralkodó cár eddig még öntudatlan tömeggel lépi át a határt, hogy megássa az európai szabadság nagy sírját«. Nemcsak a magyar szabadságharc elnyomásáról van szó, hanem »minden szabadságmozgalom elfojtásáról«.13 9 184 Fric i. m. IV. 145. 1. (Idézet : Emlékeim 187. 1.) 135 U. o. 188 U. o. 137 Traub i.m. 72-73.1. 188 U. o. 101. 1. 139 U. o. 88. 1.
