Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
754 ARATÓ ENDRB hogy titeket az utóbbi események megráztak és meg kellett, hogy rázzanak, azonban ezekben a megnyilvánulásokban hallatlan könnyelműség és hallatlan politikai járatlanság mutatkozott meg. Ez már a lengyelek hevességéhez hasonlít, — mi pedig egészen másmilyennek ismertük meg a cseheket a történelemből. Ha nálatok valami kitörne, a benneteket és bennünket érő kimondhatatlan károkon kívül elvesztitek hiteleteket a szlávok előtt és ha azt Prága, meggondolatlan lépése folytán, elveszti, a szlávság is elveszti minden súlyát Ausztriában. Gondoljátok meg, mit tesztek«.9 6 Majd arról igyekszik meggyőzni Fricet, hogy Jellasics a szláv érdekek őszinte harcosa és a magyar szabadságharccal való szövetség a »jezsuiták pártjának« politikája és a szlávok kompromittálását kívánja. A továbbiakban Stúr levelében szomorúan ismerteti a szlovák vezetők tragikus helyzetét, de nem látja be, még ennek ellenére sem, hogy a szlovákok járnak helytelen úton : nem lehet a reakcióval való szövetségben a szlovák nemzet szabadságát kivívni. »És bennünket Hurbannal együtt már szolgalelkűcknek mondanak Tinálatok! (Istenem, bocsásd meg nekik!) Bűnül róják fel nekünk, hogy jól fogadtak bennünket az udvarnál stb. Ezzel szemben a konzervatív magyar párt demagógoknak nevez bennünket, Isten tudja, miért és amit csak lehet, mindent elkövet ellenünk az udvarnál. Egyik így, másik úgy, nem a dolognak megfelelően, hanem mindegyik a saját szüksége szerint . . . Hidd meg nekünk, nem számít, hogyan beszélnek vagy írnak rólunk az emberek, s ennyi tapasztalat után minclegy nekünk, jót-e vagy rosszat. Csak azért közlöm ezt veled, hogy jól lásd, miféle az a mozgalom most Prágában«.97 Stúr még később sem képes megérteni a cseh radikálisok politikájában beálló fordulatot, helytelennek, éretlennek tartja azt, ami Prágában történik. így ír Stanéknek május 11-én : »A prágai események és mozgalmak aggodalommal töltenek el bennünket. Hogy Prágában sor kerülhetett magyarok iránti szimpátiára az még álmunkban sem merült fel. Mi az ottani szellemet, a cseh szellemet meglettebbnek, komolyabbnak tartottuk, mint amilyen az a valóságban. Ez a tiszteletreméltó történelmi nemzet a pillanatnyi szenvedély és a napi mozgalmak játékszere, idegenek játékszere lett. De bocsásson meg nekem, ezzel nem akartamegyés komoly férfiakat és megfontolt ifjakat megbántani, akikre mindez nem vonatkozik«.98 A szlovák mozgalom vezetői Stúr és Húrban ekkor már teljesen a reakció oldalán állanak és korábbi fegyvertársaiknak, a radikálisoknak helyes politikáját a . cseh liberálisokhoz hasonlóan elítélik. Nem lehet vitás, hogy a szlovák mozgalom vezetői súlyos hibát követtek el akkor, amikor a helyes útra tért radikálisokat a reakció táborába akarták átvinni. A magyar szabadságharc iránti rokonszenvvel tehát a hatóságokon kívül a konzervatívek, liberálisok és a szlovák mozgalom vezetői is szembefordultak. Sorozatos és heves megnyilatkozásaik egy — a magyar-cseh viszony számára jelentős — tényre mutatnak : 1849 tavaszán a magyarbarátság nagy méreteket öltött és olyan tényezővé vált, amellyel a cseh nemzeti mozgalomban számolni kellett. 96 Fric i. m. IV. 136-137. 1. (Idézet: Emlékeim, 184-185. 1.) — Stúr eredeti levele, amelyet Fric emlékiratában közöl. Fric levelek Literarni Archiv Národniho Muzea (LANM) Praha. 97 U. o. 98 Stúr levele Stanékhez, Bécs 1849 máj. 11. (LANM) Praha. A májusi felkelés leleplezése után Stur Stanéknek egy másik levelében 1849 máj. 23-án azt írta, hogy szomorúsággal töltötték el őt a prágai események. Nem számított arra, ami bekövetkezett. (LANM, Praha.)
