Századok – 1952
Tanulmányok - Arató Endre: A cseh és magyar nép összefogásának hagyományai 1849-ben 731
740 ARATÓ ENDRB tűkhöz méltatlan magatartásuk miatt, melyet a birodalmi gyűlés egész ideje alatt tanúsítottak. Bizcnygatásuk, hogy »lelkiismeretük tiszta«, mit sem éit.30 A liberálisoknak is fel kellett ismemiök, hogy politikájuk cscdbe jutott. Az osztiák ellenforradalom, amelyet súlyos helyzetében támogattak, amikor visszanyelte erejét, »hű szövetségeseit«, a cseh libeiálisokat cseibenhagyta. Az efelett érzett elégedetlenség tapasztalható az oktrojált alkotmány kibocsátása után a cseh liberálisok vezető köreiben. Rieger, a cseh libeiális burzsoázia egyik vezetője a birodalmi gyűlés feloszlatásakor Fr. Smolkától a bi-cdalmi gyűlés lengyel elnökétől a következő szavakkal búcsúzott el: »Mi ez tinéktek, lengyeleknek, akik ennek a minisztériumnak sohasem hittetek. De mi, akik az utolsó percig hittünk neki, hogy menjünk most haza és nézzünk választcink szemei közé?«-1 A liberális burzsoáziának az oktrojált alkotmány után megszűnik az a kizáiólagos vezetőszerepe, amelyet a prágai felkelés óta élvezett. Részben az osztiák kormány politikájában való »csalódás«, részben, hogy ne veszítsék el teljesen a tömegek támogatását, a liberális buizsoázia egy csopoitja »ellenzékbe« vcnult. Ez »ellenzékiség« jól megféit azzal, hogy Palacky a birodalmi gyűlés szétkergetése után »minden reményét a még lehetséges cseh országgyűlésbe helyezte«, és Trojan és B:anner aktív tevékenységet is fejtettek ki a cseh országgyűlés éidekében.32 Az oktrojált alkotmány következménye volt az is, hogy a párt jobbszárnya — éppen a liberálisok »ellenzékisége« miatt — új pártot alakított, az ú. n. konzervatív cseh pá" tot. A konzervatívok élén Thun Leó gróf, Tomek, Erben és Ji eöek állottak. Ez a párt teljesen egyeté'tett az oktrojált alkotmánnyal. A cseh hazaárulóknak ez a pártja az osztrák abszolutizmus nyílt ügynöksége volt. A konzervatívok szembefordultak a cselr nemzet függetlenségi törekvéseivel és a demokratikus követelésekkel. A liberális burzsoázia vezetői közül egyedül K. Havlíöck Borovsky az, aki leginkább levonta az oktrojált alkotmány következményeit és 1849 márciusától következetlenül ugyan, de harcn't az abszolutizmus ellen. Ebben a küzdelemben két egymással szorosan összefonódó hibát követett el. Egyrészt harcolt az abszolutizmussal párhuzamosan a radikálisok ellen, másrészt továbbra is állástfoglalt a magyar szabadságharccal szemben. K. Havlícek Borovsky küzdelme tehát ellentmondásokkal volt terhes és már csak ezért sem lehetett sikeres. K. Havlícek Borovsky az abszolutizmus elleni harcát elszigetelte a radikálisoktól és a cseh néptől, egyrészt magyarellenes, másrészt a radikálisok ellen folytatott politikájával. K. Havlícek Borovsky már március elején, még az oktrojált alkotmány kibocsátása előtt, számított a reakció előretörésére ». . . már Havlícek is kezdett sejteni valami fenyegetőfélét, mivel a Národní Noviny-ban óva intette a kabinetet oktrojált alkotmány bevezetésétől, ami véleménye szerint új forradalom alapjait rakná le ! — Egyúttal azt ajánlotta a nemzeteknek, hogy maradjanak csendesen, persze az elszenvedett igazságtalanság tudatával, legjobb lesz, ha mindent elviselnek, megvárva a dolgok továbbfejlődését. . ,«3 3 Lényegében 80 ТТ. о. 133—134. 1. (Idézet : J. V. Fric: Emlékeim. Budapest, 1951. 181-182. 1. 31 U. o. 129. (Idézet : Emlékeim 180. 1.) 32 U. o. 128.1. és Z. Tobolka: Politieké dëjiny éeskoslo'venského národa od r. 1848. az do dneSni doby. Praha, 1932. I. 158 — 159. 1. 33 Frié i. m. IV. 128.1. (Idézet : Emlékeim 179.1. ) V. ö. még ezzel kapcsolatban : O. Riha: K. Havlíöek Borovsky. Praha, 1950. 18. 1.
