Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA (597 Kossuth ezekben a napokban bámulatos lélek jelenlétről, elhatározottságról tett bizonyságot. Annyi energia sugárzott belőle s gyors, határozott intézkedéseivel, lépten-nyomon megmutatkozó önbizalmával oly mértékben tudott lelket önteni a tömegekbe, hogy a debreceni menekülést nem követte a szabadságharc megbénulása, szétbomlása , noha a belső reakció és az osztrákok ezt biztosra vették s ezért Windischgrätz nem is üldözte a Tiszántúlra a menekülő honvédzászlóaljakat. Az osztrák szoldateszkára jellemző korlátolt észjárás, amely képtelen volt a forradalmi energiákat reálisan számbavenni,' ez esetben is csődöt mondott : a szabadságharc népe — Kossuth irányításával — nemcsak elviselte ezt a válságot, de iparilag is felkészülhetett a tavaszi vissza -csapásra. Kossuth e kedvező fordulatnak a lehetőségét abban látta és ezt máijanuár 6-án meg is írta Bem tábornoknak, hogy: >>... továbbra is elegendő eszköze lesz az országnak a harcz folytatására, ami annak köszönhető, hogy biztonságba hozhattuk a bankjegynyomdát, a fegyvergyárat, az ágyúgyárat, a ruházati bizottmányt, az ágyúkat és munitiót.«130 Egy Bemhez írt későbbi levelében így szögezte le stratégiájának alapelvét : ». . .hogy ha gyorsan, i igen gyorsan egyesíthetjük erőinket, a haza meg van mentve, ha nem : nincs. Vérző szívvel bár, de szilárd meggyőződéssel ki kell mondanom : hogy ha ez gyorsan történik, egész provincziákat, sőt az ország négyötöd részét kész vagyok feladni, hogy erőink gyorsan concentráltathassanak... A megvert ellenféltől az elveszett provincziákat magoktól visszakapjuk, de ha a főerő [ szétveretik, a nemzet elvesz s a provincziák mit sem használnak.«131 Ezt az elvet tartotta szem előtt a hadiipar újjáteremtése kérdésében is. Ezért tudott a válságos napokban »mindenben a mozgató erő« maradni.13 2 »Egész napon át dolgozott ; este, ha fontos sürgönyök érkeztek, ismét íróasztalához ült, hogy egész i napfelkeltéig írjon. Oly munkaerő, mint Kossuthé, még alig létezett. Meg kell vallanunk, hogy éppen a legnagyobb veszély napjaiban tűnt fel nagynak.«133 y Valóban, százfelé gondolt, és százfelé cselekedett. * Kossuth a fegyvergyárat, az ágyúgyárat, a lőszergyártó műhelyeket és a ruhabizottmányt Nagyváradra irányította, »mivel ott megfelelő katonai készületek« voltak és Debrecenben »lehetetlen« volt »mindennel összeszorulnunk, amire a kormánynak szüksége van«.13 4 Mi történt ezekkel az értékekkel az akkori nyomorúságos szállítási viszonyok között? Láhner január 15-iki nagyváradi jelentéséből erre is fény derül : »Sehol az úton nem volt semmi segítség. így csak részletenként lehetett a roppant anyagot, a mindenféle gépeket, eszközöket, puskaport, puskákat, ruházatot, amellyekre legalább 1000 szekérre lett volna szükség, Nagyváradra szállítani. Egyes gépekkel terhelt szekerek csak ma érkeztek meg.« De nem érkezett meg a lőszergyártást vezető Lukács őrnagy, Rombauer pedig egyelőre Szolnokon maradt, nehogy valamilyen felszerelést ott felejtsenek. Kossuthnak arra a kérésére, hogy a fegyvergyártás azonnal 180 OHB 54/1849. 181 Oelich i. m. III. к. 635. 1. 132 Gélich i. m. II. к. 213. 1. 183 Gelich, i. m. II. к. 206-207. 1. 184 Közlöny 1849 jan. 16. (2. sz.)
