Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
708 FARKAS LAJOS—RA DÔ GÉZA műhelynek szánta, de feltűnő gyorsasággal fejlődött a honvédség egyik legmegbízhatóbban dolgozó intézményévé. Hatáskörébe tartozott az összes ruházati cikkek készíttetésén kívül az anyagok szabásának, varrásának és a bőrfeldolgozásnak az egész országra kiterjedő munkája.11 3 Rendszerességet és tervszerűséget vitt a honvédségi versenytárgyalásokba. Szeptember 24-én 20—24 ezer honvéd ruházatának és felszerelésének biztosítására írtak kí árlejtést, november 2-án már az egész 1849. évi szükséglet szállítására hívta fel a ruházati bizottmány a kereskedőket, iparosokat és gyárosokat. Ennél a versenytárgyalásnál valósággal szabványosították a fontosabb árufajtákat, hogy ezzel is gyorsabbá és olcsóbbá váljék a termelés, a minőség pedig kielégítő és megbízható legyen. »A mintákat vegyipróbáknak vetik alá«, — olvashatjuk a hirdetményben — ami más szavakkal azt jelentette, hogy a ruhabizottmány kebelében valóságos textil- és bőripari minőségellenőrző laboratórium működött, bár kezdetleges, de sok tekintetben mégis jól tájékoztató vizsgálati módszerekkel,114 amelyeknek a segítségével sok visszaéléssel szemben sikerült megvédeni az állam érdekeit. November hónapban a Kossuth Hírlapja már komoly fordulatról számolhatott be a ruhaellátás terén. »A hazának Pozsony körül táborozó vitéz bajnokai rosszul lévén ruházva, e miatt sokat szenvedtek ... s a Mondurs-Comission elrendezésénél fogva vajmi ólom-lábon haladt a felruházás! A kormányelnök azt mondta, hogy a kik a haza védelmére élet őket vivék a Lajtha partjára, azoknak fázniok nem szabad, mert az hálátlanság volna a haza részéről vitéz bajnokai irányában. Megvizsgálta a Mondurs-Comissiot, megnyerte Nyáry Pált a nemzet minden seregeinek ruházattali ellátására felügyelni és ma két hajó ment fel ruházattal terhelve a lajthai táborban levő vitézek számára. És legyen biztosítva a közönség, hogy ezentúl nem fog ruházatban seregünk hiányt szenvedni.«115 íme néhány tétel a Görgey parancsnoksága alatt álló csapatokhoz irányított ruházatból, annak bizonyítására, hogy már novemberben aránylag tekintélyes mennyiségeket tudott Kossuth előteremteni : 3000 köpeny, 3608 mellény, 5828 tölténytáska, 15.112 fehérruha, 6620 attila, 5500 bakkancs, 1000 csizma, 7624 csákó, 6320 bornyú, 7320 kesztyű. A haditanács elnökéhez intézett rendeletből kitűnőleg »legkülönösebben a fehérruha és cipők küldése« nem szenvedhet semmi, de semmi halasztást. »Kérem ezért — így fejeződik be a rendelet — az ikerváros minden mesterembereit rögtön a szükségelt tárgyak kiállítása végett igénybe venni.« Hogy Kossuth milyen aprólékosan ismerte a készleteket és hogy milyen alaposan vizsgálta végig a katonai raktárakat, arra jellemző egy megjegyzése, amelyet pótlólag szúrt bele a szövegbe : »... a mellényekre nézve figyelmeztetem az ezredes urat, hogy azok egyszínűségéhez most oly szorosan nem ragaszkodunk, azért azon sok mellényt, mellyet magam is láttam, rögtön el kell küldeni.«11 6 Nem törődött az osztrák copfra emlékeztető merev előírásokkal. Hadd hordjon a honvéd szabálytalan színű mellényt, csak védelmet találjon a hideg ellen. Tanulságos megfigyelni, miként járt egy ilyen fontos ügy végére, mert eljárása felfedi azt az elvét, hogy a puszta parancs egyes esetekben nem sokat ér, — kellő ellenőrzés nélkül. Ruhaszállítási rendelkezését a haditanácson kívül a hadügyminiszterrel is 113 Oelich i. m. I. k. 274. 1. 114 Közlöny 1848 nov. 3. (146. sz.) 116 KH. 1848 nov. 21. (123. sz.) ' OHB 2937/1848.
