Századok – 1952
Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688
700 FARKAS LAJOS—RA DÔ GÉZA Tivadar kereskedelmi minisztériumi osztályfőnököt nevezte ki »teljes hatalommal« az államosított fegyvergyár igazgatójává.7 2 Várakozásában, melyet működéséhez fűzött, Kossuth nem csalódott. Rombauer nagy műszaki tudásával, határozottságával és munkabírásával egyik legjobb munkatársa lett s a Marziani helyére került talpig becsületes, lelkes, kitartó és eredményekben gazdag Láhner Györggyel együtt .a fegyvergyártás vonalán végig hűségesen szolgálta a szabadságharc ügyét. A fegyvergyár állami kézbe vétele úttörő jellegű iparpolitikai lépés volt. Kossuth a forradalom érdekei szerint cselekedett, amikor egy döntő, fordulattal kiragadta az új hadiipar kulcsüzemét a megbízhatatlan, gyanús idegenek kezéből és hozzáértő, megbízható hazafiakra bízta a vezetést. О maga, nem apadó buzgalommal, látta el az irányítás és legfőbb ellenőrzés munkáját. Még ;rz egyes kisebb állású szakemberek felvételébe is beleavatkozott s legelső tennivalói közt szerepelt a szükséges specialisták biztosítása. Külpolitikai megbízottai által igyekezett fegyver-és lőszergyártási technikusokat szerződtetni. Erre annál nagyobb szükség lett volna, mert a külföldi fegyverbehozatal szeptember óta a szigorú osztrák határzár miatt szinte teljesen szünetelt s legfeljebb csempészúton, drága pénzért lehetett jelentéktelen mennyiségre szert tenni. Teleki László és Irinyi József Párizsban és a belga Lüttichben »fogadtak több gyutacs- és puskaművest az ország szolgálatába, kik azonban az osztrák határszéleken nem juthatván át, mindnyájan visszatértek.«73 Belföldi viszonylatban azonban teljes sikerrel jártak a szakemberek biztosítására irányuló erőfeszítései. Nagy gondot fordított ezeknek a szakembereknek, a hadiipar minden rendű és rangú szakmunkásának a kellő helyen való gyors felhasználására, mert tisztában volt azzal, hogy a frontokon küzdő csapatokat egy belső ipari hadseregnek kell kiszolgálni és az egyik sereg a másik nélkül mit sem ér. Ezért tekintette elsőrendű feladatnak a forradalmi munkafegyelem biztosítását is, amelyre vonatkozó felfogását a Rombauer által készített és Kossuth által jóváhagyott fegyvergyári munkaszabály-tervezet őrizte meg. A végső és pontos szöveget nem sikerült ugyan fellelnünk, de már a tervezet azt bizonyítja, hogy Kossuth ezen a téren is alaposan megelőzte a korát. Az első szakasz leszögezi, hogy az »álladalmi Fegyvergyár minden munkásai és felügyelői hadi fegyelem alá tétetnek és mint esküvel kötelezett álladalmi szolgák . . . mind azon jótéteményekben részesíttetnek, mint az álladalmi szolgák.« A felmondási idő kölcsönösen négy hét, de aki a munkát bejelentés nélkül otthagyta, azt szökevényként büntették meg. Aki betegség miatt maradt távol, az köteles volt erről a gyár vezetőségét értesíteni. A munkaidőből reggel és este fél-fél, délben pedig egy órát biztosítottak étkezésre. Aki késett, óránként egy krajcár büntetést fizetett. Aki többször igazolatlanul késett, állását vesztette. Szigorúan léptek fel azokkal szemben is, akik ittasság miatt hanyagolták el kötelességüket. A munkaszabályok a gyár belső rendjét, nyugalmát, a munka zavartalanságát azzal igyekeztek biztosítani, hogy megtiltották a lármázást, veszekedést, ácsorgást és a dohányzást. A munka végeztével mindenki köteles volt »munkaeszközeit rendbehagyni, az elzárhatókat elzárni és gyertyáját 10 krajcár büntetés alatt gyertya oltóval eloltani«. A gyártól kapott s könyvecskéjébe feljegyzett szerszámokért — ha hiányzottak — az illető munkás anyagilag is felelős volt, az elvásott szerszámokat viszont 72 Közlöny 1848 nov. 15. (168. sz.) 73 Horváth Mihály i. m. II. k. 57. 1.
