Századok – 1952

Tanulmányok - Farkas Lajos–Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara 688

KOSSUTH ÉS A SZABADSÁGHARC HADIIPARA V. 691 A fegyverhiány leküzdésére a június 6-iki minisztertanács »megbízta a hadügyminisztert, hogy 100.000 kaszát védelmi czélokra fegyverré alakíttasson és a nemzetőröket addig, míg rendes fegyverekkel elláttathatnának, vadászfegyverekkel is« felszerelhesse.1

8

Június 15-én az egyre sürgetőbb fegyverigénylések a hadügyminisztert már arra kényszerítették, hogy elrendelje : »... miután a szerződésileg megrendelt fegyverek csak később érkezendnek«, a nemzetőrök szolgáltassák viss2a a kincstártól kapott fegyvereket, »miszerint velők a veszélyeztetett vidékre rendelkezhessem«.1

9 Az első tízezer honvéd nemzetőr felfegyverzésének még módját lehetett ejteni. Maradt valamennyi puska az osztrákoktól átvett fegyvertárakban és a várakban. Bécsből és Belgiumból is vásároltunk valami keveset, ámbár a kifizetett fegyverek jó része elveszett a Batthyány által kiküldött áruló, szabotőr és sikkasztó tisztek kezén. A lakosságtól is beszedtek öreg puskákat, amelyeket a puskaművesek nagy üggyel-bajjal használhatókká tettek,20 de egy nagyobbszámú hadsereg felfegyverzésének lehetőségét csak egy igen nagyarányú fegyverbehozatal vagy pedig egy nagyteljesítőképességű fegyvergyár tette volna lehetővé. A kormány tétovázása, határozatlansága és az egyetértés hiánya a döntő politikai kérdésekben mind a két lehetőséget meghiúsították. Ezért járt Kossuth külön úton a pesti József Hengermalomhoz tartozó gépgyárnak fegyvergyárrá való átalakítása és a kormány részére való foglalkoztatása kérdésében is. Széchenyi István, a gyár egyik főrészvényese, akkori közlekedési miniszter naplójából élénk fény derül arra a hátmögötti akadékoskodásra, amellyel Kossuthnak itt is meg kellett küzdenie. Már április 25-én kijelentette, hogy havonként 50—60 ezer forintot tud fegyverekre adni. »Onnét Batthyányhoz mentünk, — jegyezte fel Széchenyi — ő sokkal nehézkesebb.«2

1

És megindult a harc a pénzért, a fegyvergyár megindításáért. Kossuth hiába kifogásolta már július 9-én, hogy »a minisztérium nem járt el elég erélyesen a fegyverek szerzésében«,2

2

és később, augusztus 14-én — amikor kint járt a gyárban, hogy a folyamatban levő munkálatokat ellenőrizze — hiába ígérte meg Széchenyinek, hogy »ezt a gyárat nem hagyjuk bajban«,23 Batthyányék akadékoskodása miatt nem tudott elegendő pénzt folyósítani. Elkéstek a gépek beszerzésével, a puskaszerelvények behozatalával, amiben nem kis része volt az iparügyi minisztériumnak is. Széchenyi Istvánnak Klauzál Gábor iparügyi miniszterhez június 13-án írt panaszos levele nem hagy kétséget afelől, hogy a szabotőrök keze, akik már akkor be voltak építve a döntőfontosságú hivatalokba, Klauzál minisztériumába is elért. »Éppen most jelentik nekem a gép- és fegyvergyár részéről, hogy még maiglan sem adatott ki a minta fegyver . . . Ha a gépgyár szorosan nem teljesítené a kötelezettségét, méltóztassék a hibát azokra hárítani, kik a minta kiadásával meg nem szűnő kérés és felhívás daczára annyira késtek.«2

4 18

OL.VA (Vörös Antal gyűjtemény) minisztert, jegyzőkönyv 1848 jún. 6. 19

P. H. 1848 jún. 17. (84. sz.) 20

K. H. 1848 júl. 30. ( 6. sz.) 21

Károlyi Árpád: Gróf Széchényi István döblingi hagyatéka I. k. 349. 1. 22

Károlyi Árpád i. m. I. k. 347. 1. 23

Károlyi Árpád i. m. I. k. 374. 1. 24

Bártfai Szabó László: Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez. П. k. Bpest, 1943.693. !. .