Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

KOSSllfk ÉS CSÁNYI 685 egy alföldi kúriában — közelebbről meg nem nevezett helyen — találkoztak, ahol a csalódott öreg kivándorlásra biztatta a két fiatalt, ő maga azonban kifejezésre juttatta azt az elhatározását, hogy önként jelentkezik az oroszok­nál.2 J — Ha ez a találkozás nem is történt meg, egy bizonyos : Zichy Ferenc gróf, a cári főparancsnokság mellé beosztott császári biztos már augusztus 20-án jelentette Schwarzen bergnek, hogy a »lázadók dühöngő kormány­biztosa« (der so wütende Rebellen Commissär) fogva van s Perényi Zsigmond­dal együtt olyannak jellemezte, aki eljátszotta az életét és mindenféle kegye­lemre méltatlan.21 Valóban, a bosszú nem váratott sokáig magára. Csányit számos más társával együtt Pestre vitték és haditörvényszék elé állították. Az eljárás során hű maradt elveihez : szilárdan hangoztatta, hogy mindent meggyőződésből cselekedett s hogy minden tettéért vállalja a felelősséget.22 A börtönben töltött napjai alatt mégegyszer mérlegre tette életét s bár a csalódottság érzését nem tudta magától teljesen távoltaitani, lelkiismeretét megnyugtatta az a meggyőződés, hogy erejéhez képest híven szolgálta hazáját. »Engem a tényezők közé helyeze a sors — írta egyik börtönlevelében — teljes igyekezettel törekedtem hivatásomnak megfelelni, de igyekezetem nem sikerült, hajótörést szenvedett minden tervem a könnyenhívők opti­mismusán és a gonoszok gazságán ; többet csalatkoztam a lefolyt 1 ß hónapok alatt, mint egész életem hosszú évein át — teimészetes, mert ezek a havak voltak azok, mellyckben a tiszta hazafiság és az önzés világosan mutatkoz­hatott. Milly boldogító öntudat, hogy én csalatkoztam és nem csaltam, nem soha.«23 Október 9-én mondta ki a bíróság a halálos ítéletet. Csányi ezt nyugodt örömmel vette tudomásul. — »Használni nem bírtam hazám ügyé­nek — írta kivégzése előestéjén Schmidegg Kálmánnak — annak tudok martyrja lenni.«2 4 »A hazámért szívesen« — ezek voltak másnap is az utolsó szavai, amikor a bitófa alá lépett.25 A nyitramegyei kormánybiztos Jeszenák Jánossal együtt végezték ki. 20 Mednyánszky Cézár emlékirataiban (Hadtört. Közlemények 1929. évf. 593. s köv. 1.) ennek a találkozásnak a leírásánál ellentmondások vannak. így képtelenség a találkozás szeptembervégi időpontja, hiszen Csányi Zichy Ferenc császári biztos jelentése szerint (1. Steier i.m.IT.k. 379. 1.) már augusztus 20-án fogságban van. Schmidegg Kálmán viszont Görgey szárnysegéde volt s azok között volt, akik aug. 11-én megvitték Rüdi­gernek a feltétel nélküli megadást bejelentő levelet. Nem valószínű, hogy már az azt követő napokban bujdosni indult volna, amikor a. tisztikar még erősen bízott аж orosz közbenjárás sikerében. Az is kétessé teszi Csányi és Schmidegg találkozását, hogy Csányi még alább idézendő búcsúlevelében is arról a pénzösszegről beszól, amelyet nála a ható­ságok lefoglaltak s amely Schmidegg Kálmánt illeti. Ha találkoztak volna, átadhatta volna neki ezt az összeget. Viszont kétségtelen az, hogy Csányinak útlevél és közel másfélezer arany volt a birtokában, tehát könnyen menekülhetett volna. Az irodalomban — az emlékiratok és Szilágyi Sándor fentebb említett munkája nyomán — általános az a felfogás, hogy Csányi önként jelentkezett Sarkadon az oroszoknál és azok vitték Nagyváradra. Görgey István, aki művében (1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. III. kötet) igen részletesen szól az augusztus 11-ét követő napokról, 13-án még említi Csányit az aradi Bohus kastélyban levők között, majd arról ír, hogy Csányi 17-én, két nappal Görgey után érkezett Nagyváradra. 21 Steier, i. m. II. k. 380. 1. 22 Csányi perének iratait ezideig nem sikerült megtalálnom a pesti haditörvény­széknek a Hadtörténelmi Levéltárban lévő iratanyagában. Magatartásáról egykorú fel­jegyzések a fenti módon emlékeznek meg. 23 L. OL. Vörös A.-gyűjtemény 1761/141. sz. 24 U. o. 1761/142. sz. 25 Csányi fogságának és kivégeztetésének története idők folyamán romantikus elemekkel is bővült. Leírását Szilágyi S., Kacziány G.,Gracza Gy.ós mások alapján 1. amár idézett Csányi Emlékkönyv-ben Nóvák Mihály tollából. (65. s köv. 1.) 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom