Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 683 a végsőkig való harc kérdésében elfoglalt álláspontját és indokait. »Akárki mit mondjon — írta benne — ismételem, ha Görgey ki nem neveztetik mielőbb fővezérnek, elveszett a haza. Nem monde m én, hogy ő menti, meg bizonyosan, de már azt mondem, hogyha valaki viszonyaink közt hivatva annak megmentésére, úgy ő az... A seregéről írt hnek alaptalanok, ő most is bálványa annak és hős tisztjeinek, kik közt ollyak vannak, kik Homer költött hősein is felülállanak. Ilyen Leiningen, Pöltenberg és többek, ezek Görgey mellőzésével mindnyájan mellőzetteknek éreznék magukat, és akkor hogyan lehessen várni a kellő lelkesülést?« S Csányi ekkor, egy nappal a temesvári csata előtt, még nem csak akarja a harc folytatását, de hisz is a sikerben. »Ha Dembinszky okos mozdulatokkal csatlakozand — írja tovább — úgy meg lehet verni Görgey ' fővezénylete mellett az osztiákot, s ez most a fődolog, mert akkor tért nyerünk, mi nagy és •jótékony fordulatot adand ügyünknek.« Hasonló értelemben tájékoztatta Kossuthot is.14a Görgey lassú vonulás után augusztus 9-én érkezett meg Aradra seregének első hadteste élén s másnap, miután a minisztertanács ráruházta a fővezéri hatalmat, kénytelen-kelletlen előkészületeket tett, hogy támadásba menjen át a Maroson túl álló osztrák erők ellen. Ekkor érkezett meg az augusztus 9-i temesvári csatavesztés híre ; ez lehetővé tette Görgeynek, hogy nyíltan is előálljon a fegyverletétel tervével, amelyen titokban már július eleje óta dolgozott. Augusztus 11-én korán reggel felkereste Csányit, hogy rávegye, nyerje meg Kossuth hozzájárulását a fegyverletétel tervéhez és ahhoz, hogy a kormány adjon át minden hatalmat neki. Csányi eleinte a harc folytatása mellett volt, Görgey azonban a temesvári csatavesztéssel, a lőszerhiánnyal és a sereg lehangoltságával érvelve, meggyőzte őt és megnyerte terve támogatására. Katonai szempontból a helyzet a temesvári csatavesztés után valóban reménytelennek látszott s Csányi elsősorban azért mondott le a harc folytatásáról, mert Görgey, a cári parancsnoksággal folytatott korábbi tárgyalásai alapján, minden bizonnyal félreérthetetlen célzásokat tett arra, hogy fegyverletétel esetén nemcsak a maga ' és tiszttársai, de a forradalom valamennyi résztvevője, sőt az egész nemzet számára kedvező feltételeket tud kialkudni.15 Az is kiderült Görgey előadásából, hogy az orosz fővezér a polgári hatalommal nem hajlandó tárgyalni s ezért szükséges lenne a teljes főhatalom egy kézben, Görgey kezében való egyesítése. így történt, hogy Csányi vállalta a közvetítést s először személyesen tárgyalt Kossuthtal, majd amikor annak szóbeli Ígérete után a felhatalmazó okirat — amelyet a Csányi távollétében tartott hevenyészett minisztertanács állított ki — nem tartalmazta a kormány lemondását, Aulich hadügyminiszterrel és Vukovics igazságügyminiszterrel egyetértésben levelet írt neki. A levélben — az utolsóban, amelyet Kossuthnak írt — kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy »az ország függetlenségi igazságos harcát Bem vezénylete alatti seregének szét veretése után bevégzettnek kell tekinteni« s azt, hogy »a szerencsétlen nemzet részére polgári hatalom jót eszközölni nem képes«. Ügy látta, hogy »ha létez valami, mi által boldogtalan nemzetünket némi kezdvezésekben lehet részesíteni, egy katonai kézben központosított hatalom az, amihez képest, lemondván a kormány haszontalanná, célhoz nem vezethetővé vált hatalmáról, ruházza fel Görgey al-14a OL. Görgey-család iratai, 10. fasc. 16 V. ö. Steier i. m. II. k. 222. s. köv. 1. 12 Századok 3—4.
