Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
648 BARTA ISTVAlt békés szolgálatra.« A kívánt rendelet néhány nap múlva megjelent a hivatalos lapban.3 9 Az árulással szemben Csányi nem ismert megalkuvást vagy kíméletet. Felfogását ebben a kérdésben híven tükrözi az a válasz, amelyet december 21-én adott régi barátjának, Batthyány Károlynak, aki egy Benedek nevű, árulással vádolt ember részére kérte közbenjárását. »Ha nem czimborája az ellenségnek — írta Batthyánynak — úgy biztosan kiszabadul, ellenben ha hűtlenségre vetemedett, akkor már a segítséget rajta Nagyságod nemcsak nem kívánja, sőt kimondja ellene a halálos ítéletet.«4 0 Hogy mekkora volt Kossuth bizalma Csányi iránt, különösen bizonyítja az a tény, hogy beavatta azokba a diplomáciai tervekbe is, amelyek útján az ellenséggel a magyar álláspontnak megfelelő békét, vagy legalábbis a felkészülést biztosító fegyverszünetet kívánt kötni. így Csányi szervezte meg azt a sikertelen kezdeményezést, amellyel Kossuth a döntő összecsapás előtt, december első napjaiban Stiles bécsi amerikai követ útján akart észszerű fegyverszünetet kötni az osztrák sereg vezérével.41 Csányi kezdeményezte azt az akciót is, amelynek során Kossuth a kremsieri alkotmányozó gyűlés egyik baloldali képviselőjét kívánta megnyerni arra, hogy emeljen szót az osztrák parlamentben a magyarokkal való megbékélés mellett. Kossuth ennek a kezdeményezésnek a kapcsán őszintén feltárta Csányi előtt azokat a feltételeket, amelyek alapján elképzelhetőnek tartotta a megbékélést : Magyarország egy fejedelem alatt álló, de Austriába soha be nem olvasztott, jogszerűen soha be nem olvasztható önálló külön ország.« Senkit meg nem támadott, senkitől nem akart elvenni semmit, őt támadták meg, »olly istentelen módon, amellyhez hasonló példa nincs ... ha volt valaha harc szent, a védelemnek ezen harca szent.« A nemzet Ferenc József trónraléptét el nem ismerheti, de »szóljon az új fejedelem a magyar országgyűléshez, mellynek lételét bolondság volna ignorálni, szóljon az engesztelés, a jogszerűség hangján, mondja meg, hogy önállását, jogait, törvényeit respectálni akarja, azokra megesküszik, az önálló ministeriumot nem akarja csonkítani. . . koronáztassa meg magát és tapasztalni fogja, hogy Magyarország meg fog egyezni az ő uralkodásában, nem fog akarni elszakadni, csak országos önállóságát biztosítva lássa . . . De sietni kell a béke olajágával, nem akasztásokkali fegyegetésekkel. Ez előtt a magyar meg nem hajol, amazt elfogadja, mert csak szabad és nemzet akar lenni s ehhez joga van.« Kossuth tudta, hogy a kamarilla ilyen engedményekre nem lesz hajlandó, hiszen akkor el sem kezdte volna ellenforradalmi harcát Magyarország ellen ; a megegyezési kísérletet csak alkalomnak szánta arra, hogy esetleg időt biztosítson Magyarországnak a felkészüléshez. »Ha Olmützben ilyen értelemben tétethetnél egy bolhát a fülükbe — írta Csányinak — jó volna, időt nyerhetnénk vele.« Csányi el is juttatott egy ilyen tartalmú felkérést Violandhoz, az osztrák parlament baloldalának vezetőjéhez. »Amennyire tudtam, Önnek szellemében és Öntől kölcsönzött szavakkal szerkesztettem« — írta a felkérésről Csányi, és közölte az osztrák baloldali képviselők válaszát is, hogy »ők részünkre mindent készek leendnek kieszkezelrű.«42 39 Csányi levelét 1. OHB. 3485/1848. sz. alatt, a szóbanforgó rendeletet u. o-34534/1848 sz. alatt. 40 Magyar Paizs, 1914. 28. sz. 41 Az ügyre vonatkozó levélváltást Kossuth és Stiles között 1. Kossuth Összes Munkái XIII. köt. 584. s köv. 1. Csányi szerepére a közvetítésben 1. az OL. Kossuth Polizei-Akten 423. sz. aktát. 42 Kossuth levelét 1. Csányi-iratok 1276. rakt. sz. Csányi válaszát OHB 6114/1848. MZ. alatt.
