Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
640 BAB.TA ISTVÁN helyesli Pázmándy észrevételeit, »mert az országgyűlésnek határozatát legkevésbbé sem lehet akkép értelmezni, hogy a magyar sereg nyilvános megsemmisítés veszedelmének legyen kitéve, sőt inkább úgy kell érteni, miként az inkább azon politieai kérdést dönti el, hogy azon esetben, ha az austriai nép támogatására és sympathiájára bizton lehet számítani, maga az ország határa átlépésének politieai kérdése seregeinket ne tartóztassa vissza.« Ezért arra utasította Csányit, hogy a »helyszínen kifejlődő körülményeket« vegyék tekintetbe, ne Pestről várjanak stratégiai utasításokat s hogy a továbbiakban hasonló elvekhez tartsák magukat.13 Október 13-án hajnalban pedig Kossuth újabb levelet írt Csányinak, amelyben még nyomatékosabban felszólította, hogy a teendők mérlegelésénél a fenti elveket kövessék.1 4 Kossuthnak ez a megtorpanása végzetes hatással volt az egész Jellasics elleni vállalkozás további sorsára, mert bedobta a mérlegbe azt a gondolatot, hogy a támadó hadműveletet a bécsiek helyeslésének, sőt meghívásának kell megelőzni. A sereg óvatos vezetői persze két kézzel kaptak ezen a kibúvón és addig halogatták a cselekvést, amíg az erőviszonyok valóban a magyar sereg kárára változtak meg. Hozzájárult a határozatlanság és a zavar növeléséhez az a körülmény is, hogy a tábori jelentések és a pesti intézkedések állandóan keresztezték egymást s amikor az egyik intézkedés következtében a tábor mozogni kezdett, a borúlátó jelentések következményeként kiadott rijabb intézkedés újból nyugalmat parancsolt a támadni készülő seregnek. Jó példát nyújtanak erre a képviselőház október 10-i határozatát követő fejlemények. A határozat, amely azonnali támadást parancsolt, még útban volt, amikor Kossuth — mint láttuk — Pázmándy fellépése következtében gyakorlatilag visszavonta a támadó parancsot és erről értesítette Csányit. Levele még nem ért el Csányihoz, amikor megérkezett a táborba a ház támadást elrendelő határozata és Csányinak sikerült rávennie Mógáékat, hogy a sereg meginduljon. Követeket is küldött Csányi Bécsbe, hogy a támadást a felkelők kitörésével összehangolja, mert Bécsből a forradalmárok vezetőitől egymásután kapta a sürgető felszólításokat a támadásra. »Egyéni véleményem szerint —írta Kossuthnak október 12-én reggel, a sereg indulásának órájában — szükséges a mielőbbi komoly megkezdése a harcnak, mert az minél későbben áll elő, annál nehezebb leend, mert ki tudja, nem lesz-e ideje Windischgrätznek is a megjelenésre ?« Csányi tisztán látta, hogy az időhúzás az ellenségnek kedvez s ezt a szempontot erélyesen hangsúlyozta azokban a vitákban, amelyeket a sereg vezetőivel a határátlépés kérdéséről folytatott. »Ha Jellacich legyőzendi Bécset — kérdezte Mógát, aki keveselte a sereg erejét a támadásra — és aztán Austriának egyesült erejével megtámadand, lehet-e okosan reménylenünk, hogy akkor magunkra hagyatva valószínűbb sikerrel állhatunk meg ellenében, mint most a bécsiek segédségével ? Ehhez nem kell tiszta fogalomnál egyéb, hogy kiki belássa, ehez járul azon körülmény, miszerint Bécsnek legyőzése után megkezdődvén velünk a harc, a novemberi és decemberi időben nem használhatjuk ruhátlan seregeinket úgy, mint használjuk azokat most. Máris eltávozott a pilisi csapat, eltávozott a zalai ruhátlan zászlóalj, elkészülnek a ceglédiek, ezenkívül ha a bécsiek segedelmünk hiányában 13 A levél fogalmazványa OL. ОН В 998/1848. az., tisztázata Csányi-iratok 1271. rakt. sz. 14 Az ОН В 1036/1848. sz. levél tisztázatát 1. Hadtört. Lt. 1848/49-es vegyes anyag 24. faac.
