Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 631 tésére. Batthyány még bízott a bécsi tárgyalások sikerében, Kossuth és az ország népe azonban már ekkor az önvédelmi harc vállalása mellé állott. Közben Csányi sem adta fel a harcot, hanem erélyesen dolgozott, hogy a sorkatonaság tisztikarát a helytállás gondolatának megnyerje s rajtuk keresztül kényszerítse a főparancsnokot kötelessége teljesítésére. Egyidejűleg Telekivel szemben is kormánybiztosi hatáskörének teljes súlyával" lépett fel : szeptember 15-én reggel levélben szólította fel, hogy amenynyiben megmarad elhatározása mellett, úgy a két ágyútelepet minden ellenszegülés nélkül adja át, »különben a felelősség terhe nemcsak a törvényes bíróság előtt, hanem az egész hazának közvéleménye előtt vezérőrnagy úrra fog nehezülni.«66 Ugyanekkor kiáltványt intézett a sorkatonasághoz is, amelyben leleplezte a főparancsnok árulását és arra szólította fel őket, hogy amennyiben el akarnák őket vezényelni az ellenség elől, jelentkezzenek önkéntesnek a harc folytatisára. »Lehet, hogy azzal fognak hitegetni némellyek benneteket — mondta a kiáltványban — hogy a magyar független ministerium lemondott, p így eskütöktől felmentve vagytok, azonban ez csak a haza árulóinak vétkes merénye«, mert a nádor Batthyányt új ministerium alakításával bízta meg, »s annál fogva á magyar független ministerium valamint most létez, úgy jövőre is létezni fog«. Elmonelta Csányi a kiáltványban, hogy a seregből már »számos honfiak életöket a haza megmentésére előtte, önként felajánlották» és »még számos ezredbéli mind huszár, mind gyalog magyar vitéz bajnokok e szent célra csatlakozni fognak.« »Felhívlak annál fogva benneteket vitézek — fejeződött be Csányi kiáltványa — hogy jelentsétek magatokat mint önkéntesek főtisztjeiteknél, akik ezt néktek mint magyar honfiaknak rossz néven éppen - nem vehetik, s kövessetek engem a majdan általam kitűzendő állomásra, hogy ctt egyesített erővel édes hazánkat a pártütők pusztításától mint vitéz bajnokok megmer thessük.«67 Csányi tehát igazi forradalmi bátorsággal az alakulatok legénységéhez, a nép fiaihoz . fellebbezett a főparancsnok döntése ellen, azok hazaszeretetére hivatkozott a főúri vezér és az idegen tisztek egyrészének árulása ellen s arra szólította fel őket, hogy csapattesteiket elhagyva, önkéntesként álljanak ki a veszélyeztetett haza védelmére. S a következmények megmutatták, hogy amikor a honvédek hazaszeretetére számított, nem épített ingatag talajra. A körülmények ugyanis a táborban még azon a napon döntő mértékben megváltoztak. Csányi még aznap, szeptember 15-én este arról számolhatott be a miniszterelnöknek, hogy »a körülmények itt üdvösen alakultak, a Miklós huszárok lelkes tisztikara Bubna gróf őrnagy vezetése alatt, és a Sándor huszároktól Bárczay százados a tisztikar nevében vezérőrnagy úrhoz elmentek és kinyilatkoztatták, hogy hátrálni többé ok nélkül, vagy visszamaradni nem fognak, hanem királyért, hazáért harcolni, vívni és ha kell halni kívánnak, mire a vezérőrnagy úr közömbösségi tervétől elállott és az egész ittlevő tisztikar a gyalogosok tisztikarával együtt egy levelet szerkesztettek, mindnyájuk aláírása alatt gróf Bubna őrnagy és Bárczay századosok által holnap Jellachichhoz küldendőt, ezen levélben felhívják őt Őfelsége aláírása alatt kelt abbéli parancs előmutatására, miszerint Magyarországnak megtámadása világosan és határozottan megrendeltetik, külömben bé fogják a seregek és ezek tisztikara fegyverök becsületét szilárd elhatározottsággal bizonyítani.« »Ezen szívemelő OL. Csányi-iratok 1273. rakt. sz. 67 A kiáltvány fogalmazványát 1. u. o.
