Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
KOSSUTH É-i CSÁNYI 627 meg keserűen Csányi — hol voltam Ottinger úrral.« Csányi azzal érvelt, hogy a királyi manifestum ministeri ellenjegyzés nélkül érvénytelen, Teleki viszont a sereg csekély voltára hivatkozott s nézetét akkor sem változtatta meg, amikor Csányi hajlandó volt minden felelősséget magára vállalni. Csányinak az volt a véleménye, hogy a Muraköz, fekvése következtében, csekély erővel is védhető s nem alaptalanul tette fel a kérdést : »Ha a Muraköz védelmére erőnk nem létez, létezend-e erőnk hazánknak Murán inneni részét megvédeni ? Én azt mondom, hogy nem létezend és azon esetben mi csak hátrálni fogunk és az ellenség széltében a hazában minket kísérend, akkor az a kérdés merül fel, mi a mi rendeltetésünk, mért vagyunk itt a kincstár áldozatával, akkor inkább lenne használható az itteni tábor ott, ahol célja nem a visszavonulás, hanem a hazafias ellenállás lenne.« Csányi ekkor még úgy látja, hogy Teleki parancsa ellenére »néki a sorkatonaság az engedelmességet bizonyosan megtagadná«, ezért az egyszer már sikerrel alkalmazott fegyverhez nyúl, hogy megfelelő súllyal hívja fel az árulásra a minisztérium figyelmét : beadja lemondását azzal a megokolással, hogy nem kíván a seregnek csupán élelmezési biztosa lenni, a kormány által ráruházott politikai hatáskört pedig nem tudja a főparancsnok ellenállása miatt gyakorolni. »Én azt hiszem — írja — erányomban talán előítélettel is viseltetnek a főparancsnok urak, mit lelkemre mondom, hogy nem érdemlek, mert a visszavonásnak barátja soha sem voltam, de meggyőződésemet soha semmi esetben meg nem változtatom.«55 Hogy mennyire nem gondolta komolyan Csányi a lemondást, azt bizonyítja az a körülmény, hogy fokozott mértékben folytatta erőfeszítéseit a védelem megszilárdítása érdekében és szeptember 10-én újabb jelentésben számolt be a minisztériumnak a további fejleményekről. Közölte, hogy Teleki aznap levelet kapott Jellasicstól, amelyben az, katonai becsületére hivatkozva felszólította, hogy csapataival együtt csatlakozzék hozzá, s azt hogy Teleki a felszólítást éppen becsületére, a magyar minisztériumnak tett esküjére hivatkozva utasította el, de kijelentette, hogy ha — mint hírlik — a minisztérium lemondana, akkor »nézete más fordulatot veend«. Kérte ezért Jellasicsot, hogy bejelentett betörését halassza el két nappal, míg Pestre, a nádorhoz küldött futárja biztos hírekkel vissza nem tér. Csányi — mint írta — Teleki lemondását, amit neki bejelentett, nem akadályozhatja meg s ezért csak azt kérte, hogy ne két, hanem háromnapi haladékot kérjen Jellasicstól. »Ezen idő alatt — írta — hiszem, hogy a ministerium engem, ki korom és betegségem dacára érette és a hazáért a lelket és testet egyaránt fárasztó bajokkal küzdöttem, tudósítás nélkül nem hagyand.« »Fájdalommal jelenthetem azt — írta továbbá — hogy amint a ministerium leköszönése tudva leend és ezt gróf Teleki leköszcnése követendi, sorkatonáinkra én többé nem számíthatok, azért újra meg újra kérem, sőt esedezem a tisztelt minisztériumot, hogy le ne köszönjön, mert akkor tegnapi jelentésemben érintett nézetemet ismételem, miszerint zavaraink oly óriási nagyságra emelkednek, hogy az azokbóli kibontakozás talán csak utódinknak jutand feladatul.« »Ha segélyt nem küld az Isten és általános népfelkelés nem álland be — fejezte be Csányi a levelet — úgy Jellasichtól függ Pestet mielőbb megközelíteni.«56 55 A fentieket 1. Csányi szept. 9-i, a minisztériumhoz intézett jelentésében. (Fogalmazványa a Csányi-iratok 1274. rakt. sz. kötegében.) 66 Csányi szept. 10-i jelentésének fogalmazványát 1. u. o.
