Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

KOSSUTH ÉS CSÁNYI 621 katona, ki a polgári ^hivatalt, ollyat mint egy biztos, természet elleni dolognak tart. Én a véleményemet tartózkodás nélkül mondám ki minden dolgainkra vonatkozó tárgyakban, őt visszatartózkodónak tapasztaltam, látszott rajta Ottingernek és Miiböknek befolyása, vagyis egészen azok kifolyása volt. . . Ottinger ittléte káros. Miibök nem idevaló ember, őbenne nincs semmi magyar szellem, de semmi. Előttem tartozkodó, de nem kerülheti el mindenben a figyelmet, észre venni rajta, hogy a régi rendszernek bálványozója ; a ministeriumról mélyen hallgat, ha szó van róla ; bosszantja, hogy a Würtenberg huszárok közül néhányat halállal nem büntettek.43 Ez itt hasznot bizonyosan semmit nem hajt a hazának.«4

4 A hadsereg árulói ellen folytatott harcában Csányi bizton számíthatott Kossuth támogatására, aki Ottinger eltávolítása után is többízben felhívta figyelmét a haza biztonsága érdekében való gyors és erélyes cselekvésre. »Olly per ceket élünk — írta Kossuth augusztus 29-én — mellyekben a rendkívüli hatalommal megbízott királyi biztosok csak úgy menthetik meg a hazát, ha minden egyes specialitásra a kormánytól utasítást nem várva, tesznek és teszik azt, amit a körülmények, a haza megvédése s hazafiúi lelkük sugall. Volt-e vagy nem valamellyik eljárása a kormánybiztosnak auctorizálva, ha a hazát mentette meg vele, nem férhet hozzá kérdés, mert árulókkal vagyunk körülvéve minden oldalról.« Meg is mondja Kossuth, hogy mi indította erre a nagyjelentőségű megállapításra : tudomást szerzett arról, hogy a Pécsett lévő Hardegg-vasasezred tisztikara titkos érintkezésben áll Jellasicscsal és már el is kötelezte magát a hozzája való csatlakozásra. »Én a körülményeket nem ismerem — írta erről Kossuth — de annyit megmondok, hogy én királyi biztos úr helyzetében, ha árulást tapasztalnék, jönne bár az öreg Isten fiától, nem kegyelmeznék neki.« Eszéket ajánlotta még különösen Csányi figyelmébe, amelynek kulcshelyzete volt a déli hadműveletek szempontjából s végül a viszonyokat jellemző őszinteséggel ismertette Csányival a mind drámaibbá váló politikai helyzet megoldására tett és tervezett intézkedéseket : Mészáros délvidéki tevékenységét, »ahol minket egyenesen elárultak saját embereink«, Batthyány és Deák bécsi útját, amelytől a horvát kérdés megoldását hozó királyi parancsokat várta azzal, hogy ha a király »ezeket nem teszi meg, a ministerium lelép és a nemzet az árulás ellen az anarchia szörnyeihez folyamodandik.» Tudatta vele, hogy az országgyűlés Horvátországnak »e napokban minden possibilis concessiot megszavazand, egész az elszakadásig, ezt is ha kell, de szabadságunkat nem adjuk.« »Tartsa ön ott a hazát, csak két hétig még — csendül Kossuth zárósoraiból Csányi felé a bizalom hangja — ezalatt jobbra, vagy balra dől.«45 Amikor Kossuth levele megérkezett Csányihoz, ő már tisztában volt a császári katonaság árulásával és megtette első intézkedéseit eltávolításukra. Jellasics csapatai ugyanis néhány nappal előbb bevonultak Verőcze és Szerém megyékbe anélkül, hogy az ott állomásozó sorkatonaság ebben magakadályozta volna. »Aggasztó a Hardegg vasas ezredének áruló lelkülete — írta 43

A Galiciában állomásozó Württemberg-huszárok egy százada május végén hazatért Magyarországra ; a huszárok századosukat, Lenkey Jánost és Fiath főhadnagyot kényszerítették, hogy tartsanak velük. A közvélemény nyomására a felsőbb hatóságok nem merték megbüntetni őket, hanem a délvidéki harctérre rendelték a századot. 44

A jelentés fogalmazványa keltezetlen, de tartalmánál fogva csak aug. 18-án keletkezhetett. (OL. Csányi-iratok 1274. sz.) 46

U. o. 10*