Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
618 BAB.TA ISTVÁN Még aznap megírja elhatározását Batthyánynak is. »Nem a nehézségek — írja — nem a napról napra nagyobb mértékben felmerülő bajok, nem a munka tömérdeksége, mi a kórházi lepedőktől kezdve a katonai munkálat végső pontjáig rajtam fekszik, nem állásunknak lelkületet lehanyíttó bizonytalansága oka lemondásomnak, hanem a körülményeknek abbeli ismerete, miszerint katonai parancsnok nélkül itt félig-meddig sem lehet megfelelni a célnak, ollyan parancsnokot pedig Ottinger vezérőrnagy úrbani tapasztalásom után, nem gondolok találhatónak, kinek fekete-sárga elvei elveimbe beleolvaszthatok lennének ; nehogy egyenetlenségünk, viszálkodásunk kárt árasszon hazánkra, polgári kötelességemnek érzem helyemet átadni ollyan egyénnek, ki hajlékonyabb jelleménél fogva kellőb arányban tudja magát összhangzásba tenni a katonai parancsnokokkal.« Csak azért vonja vissza rövid időre lemondását, — folytatja tovább — mert »kevés napok alatt más fordulatot kell a dolgoknak venniök, mert hiában nem küldi Jellasics Verőczébe biztosát és hiában nem kap pénzeket,, nem gyűjti és rendezi erejét.»39 Visszavonulása azonban rögtön érvénybe lép, mihelyt »vagy eljár felettünk, vagy leviharoz ránk a zivatar.«4 0 Kossuthnak is ír erről a napról, hogy egy pillanatig se hagyja kétségbe elhatározásának megváltozása felől. »Vésznapok jósoltatnak — írja neki — míg ezek vagy el nem járnak felettünk, vagy le nem viharoznak ránk, megmaradok helyemben, de tovább semmi árért. Mentsen Isten ilyen szerencsétlen chemiai munkálattól, mellyel a sárga-fekete szint ugy köllene beleolvasztani a magyar tricolorba, hogy amazt ez elnyelje, mint arany a rezet. Hajlékonyabb jellemű ember kell a katonai parancsnokokkali összhangzás fenntartására, mint én vagyok. Tehát én semmi esetre néhány napoknál tovább nem maradok.« Örömmel közli agitációjának máris mutatkozó eredményét, hogy az előző napon tartott haditanács egyhangúlag elhatározta, »hogy védetlen egy talpalatnyi földet sem szabad átadni és nem fogunk átadni, ha mindent veszteni kéntelen az ember, tartsa meg becsületét.« S ebben a levélben dobja be Csányi a politikai meggondolások mérlegébe azt a szempontot, amely ettől kezdve az egész ősz folyamán vezető motívuma lesz Kossuthék politikai taktikájának : ez a szempont a legalitás formáinak megőrzésére való törekvés. »Fájdalmasan hatnak jeánk a pesti hírek — írja a továbbiakban Kossuthnak — úgy hallom, a ministerium bomláshoz közeledik. Amennyire én bécsi és innsbrucki nem alaptalan adatoknak hitelt adhatok, a ministerium még csekély változásban is alig leend sanctionálva. Az olasz győzelem felnevelte a reactio hatalmát, mellynek ugyan az egészet visszasodorni régi medrébe nem sikerülend, de sikerülend minket oda juttathatni, honnén nem lesz könnyű, vagy talán nem lesz lehetséges is a menekvés. Katonaságunk szelleme!!! Most ez a ráczokra, sőt a horvátokra is lőni fog, de ha a dinastia positive lép fel parancsával ellenünk, akkor arra számolni nem lehet, nem lehet a legvérmesebb reménnyel is, és ez az, ami befátyolozza jövőnket, ettőli félelemből óhajtanék minden ministeriumi crisist elkerülni.« Bizonyíték ez a levél arra is, hogy Csányi a távolból aggódó figyelemmel kísérte az új honvédsereg felállítása körüli előzetes tárgyalásokat és az új sereg nemzeti, magyar jellegét különösen 89 Jellasics Bunyik pozsegai alispánt kormánybiztossá nevezte ki avégre, hogy Verőce megyét és Eszék városát megbüntesse, amiért követeket küldtek a magyar országgyűlésre. 40 OL. Gaányi-iratok 1274. rakt. az.
