Századok – 1952
Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593
614 BAB.TA ISTVÁN mekben és a makkoltatásban nyilvánított communisticus elvei nagy hatást tettek.«3 9 Pedig Jellasics színlelt békeszándékait igyekezett táplálni maga Ottinger is, aki augusztus elején személyesen találkozott Jellasicscsal és a legrózsásabb benyomásokkál tért vissza : széltében beszélt Jellasics állítólagos nyilatkozatairól, hogy »Magyarországtól elszakadni soha nem volt szándékában, ő csak Austriát akar, nagyot, erőset, hatalmasat a Sanctio Pragmatica alapján«, hogy »ő kész visszavonni erejét, ha mi visszavonulunk és ezen esetben katonáit Olaszhonba küldeni« stb. Csányi ekkor még igyekezett elaltatni gyanúját Ottingerrel szemben. »Én valamint magamat felül emelve érzem a gyanúsításokon, úgy azt gondolom, azok felett kell állnia annak is, kinek becsületességében én úgy megbízom, mint Ottinger vezérőrnagy úréban« — ez volt a véleménye, amikor Ottinger közölte vele, hogy Jellasics találkozóra hívta.31 Az azonban már nem tetszett Csányinak, hogy Ottirger, alighogy visszatért Jellasicstól, intézkedéseket tett, hogy a drávai védsereget az egész Dráva-vonal mentén szétszórja, a sorkatonaságot pedig át akarta küldeni a Duna balpartjára, a szerbek ellen harcoló sereghez. Csányi kénytelen volt ehhez hozzájárulni, augusztus 2-i kelettel ugyanis értesítést kapott a hadügyminisztériumtól, hogy Batthyány tárgyalásai Bécsben Jellasicscsal megszüntették a fegyveres összecsapás veszélyét, az erőket tehát a szerbek ellen kell átcsoportosítani.3 2 Azonban csak abban az esetben volt hajlandó ebbe beleegyezni, hogyha őrsereg marad a Muraközben és ha Jellasics valóban beváltja igéretét, hogy visszavonul seregével a Drávától. Ebben azonban egyáltalán nem bízott. »Igen igen veszedelmes embernek tartom Jellasicsot '— írta Batthyánynak augusztus 5-én, a fenti lehetőségek fejtegetése során — minthogy ő minden ellenségeinknek sympathiáját bírja, és elég hiú magát eszközül felhasználtatni.«33 Ilyen körülmények között egyre nehezebbé vált a katonai vezetés megfelelő ellenőrzése s Csányi, hogy a sereg vezetésében változást erőszakoljon ki, néhány heves összecsapás után augusztus 10-én beküldte lemondó levelét a minisztériumnak. A jelentésben Csányi azzal indokolta meg lemondását, hogy »a biztosok és vezérek közti egyenetlenségek mindenkor a közállomány kárával vannak közvetlen kapcsolatban, azért illyen esetben a közjó azt követeli, hogy egyik vagy-másik visszalépjen.« Elmondta az elhatározására indító körülmények részletezése során, hogy muraközi utolsó szemleútja alkalmával azt tapasztalta, hogy Jellasics nemcsak nem gondol visszavonulásra, hanem ellenkezőleg, teljes erővel új csapatokat von össze. Visszatérése után viszont a magyar csapatok tisztjeitől tudomást szerzett Ottingernek egy parancsáról, amelynek értelmében, ha Jellasics csapatai megkezdenék támadásukat, a magyar seregnek fegyverhasználat nélkül vissza kellene vonulnia. »Ezen parancs — írta Csányi — engemet a meglepetés legkeserűbb érzetére ragadott, mert ítéletem szerint az annyit tesz, Muraközt, Magyarország 15 négyszegmértföld legszebb területét 62 ezer vagyonos lakosival Jellasicsnak védtelenül átadni. . . Ezen parancsról én mitsem tudtam, jól-80 Csányi leveleit Kossuthhoz júl. 20-áról és 21-éről 1. OL. Iktatatlan pénzügyminiszteri iratok, 276 a rakt. sz. 81 L. mindezekre a miniszterelnökhöz aug. 5-én intézett Csányi-jelentést OL. 1848-as miniszterelnökség ein. sz. 32 L. erre Csányi aug. 10-i jelentését a miniszterelnökhöz OL. 1848-as miniszterelnökség ein. 550. sz. 38 A Batthyányhoz intézett aug. 5-i jelentést 1. u. o. 482. sz.
