Századok – 1952

Tanulmányok - Barta István: Kossuth és Csányi 593

KOSSUTH ÉS CSÄNYI 595 s attól kezdve nem szűnt meg egy pillanatra sem addig, míg csak közel egy évtizeddel később az elbukott ügytől búcsúzva egyikük a száműzetést, másikuk a halált nem választotta osztályrészül. Csányi László a Kossuth ellen indított hajsza idején már nem volt újonca a haladás egyre népesülő magyarországi táborának. Gyermekkora — 1790-ben született a zalamegyei Csányon — a francia forradalom és Napoleon háborúinak idejére esett s félig gyerekfejjel vett részt a napoleoniháborúkat lezáró harcokban. A katonai pályát választotta, de mint annyian mások, a császár egyenruhájában jött rá, hogy hazájárak ügye nem azonos azzal az üggyel, amelyért a császári reg mentekben síolgáló magyarok a vérüket ontják. A magyar függetlenség volt az, amiről hasonló gondolkodású bajtársaival »mint egy szép álomról beszélgetének s fellegvárakat építének«.7 1818-ban — âz Olaszországban szolgáló Radetzky huszár ezred főhadnagya volt ekkor — sebesülése után kilépett a hadseregből, hazatért megyéjébe és a gazdálkodás mellett a megye politikai életében vállalt mind jelentősebb szerepet. Résztvesz azokban a harcokban, amelyek megyéjében az 1825-i országgyűlést megelőző alkotmányellenes állapot ellen folynak ; a harmincas években Deák mögött már kétségtelenül az ellenzék második legfontosabb embere, radikalizmusban pedig Deákot is jóval meghaladja. A megyegyűlések ünnepelt szónoka, aki katonás szókimondással ostorozza a kormány politikáját s különösen a haladó szellemű fiatalságra van rendkívül nagy hatással. Bár »több megyék táblabírája«, a haladást, különösen a nemzeti függetlenséget illető vonatkozásaiban, nem a táblabíró-reformerek csigalassúságú útján képzeli el, hanem azon az úton, amelyre kiszabadulása után Kossuth igyekszik rávezetni a Pesti Hírlap hasábjain a nemzetet. Csányi számára a Pesti Hírlap Kossuth által írt vezércikkei azt öntik szavakba, szépen csiszolt, logikus mondatokba, amit ő és birtokos társai közül a legjobbak éreznek és szeretnének elmondani : innen az érdeklődés, a rokonszenv, amely harcos, odaadó fégyverbarátsággá fokozódik a negyvenes évek közösen vívott harcaiban. Csányit ugyanazok az okok vitték az ellenzék táborába, amelyek a napoleoni háborúk befejezése óta évről-évre, napról-napra többeket győztek meg a birtokos nemesség soraiban arról, hogy a régi módon nem lehet tovább élni, hogy a feudális életformát el kell dobni, mint a kinőtt ruhát s hogy a haladás útjának megnyitásához elsősorban a nemzet szabadságát, függetlenségét kell visszaszerezni, az idegen, gyarmati elnyomást kell megszüntetni. Csányi és a hozzá hasonló birtokosok ugyanis a bomladozó feudális termelési viszonyok közepette nemcsak azt tapasztalták a saját bőrükön, hogy a jobbágymunka a piacra való termelés igényeit nem tudja már kielégíteni, vagy hogy a fejletlen hitelviszonyok, a tőkehiány miatt nem tudnak a korszerű mezőgazdasági termelésre áttérni, meg kellett látniok a bajokat súlyosbító tényezőt is, azt, hogy a társadalmi-gazdasági haladás legfőbb akadálya az ország politikai függősége, amelynek segítségével egy idegen hatalom a magyar verejték minden gyümölcsét a maga zsebébe szívja át s amely Magyarországot saját, fejlettebb burzsoáziája számára áruelhelyező piacként, olcsó nyersanyagbeszerző forrásként akarja a régi, fejletlen, elmaradott állapotában megtartani. Nem lehet megdöbbenés nélkül forgatni azokat az iratcsomókat, 7 Egykori bajtársa, Csuha Antal ezredes írja neki 1848 szeptemberében, a Jellasics elleni készülődés napjaiban : »Amiről ezelőtt 30 évekkel mint egy szép álomról beszélgeténk s fellegvárakat építénk, most valóság ugyan, de mint minden jóért, küzdenünk kell érette.« OL. Csányi-iratok, 1271. rakt. ez.