Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSXJTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 567 örökváltság kérdésében engedményeket kell tenni.23 4 Annál inkább, mert helyzete az országgyűlésben nem volt sebezhetetlen. Az országgyűlés kezdetén az ellenzéki politika irányítása kétségtelenül kezébe került, az ellenzéki csoport azonban az alsó táblán sem volt valami megingathatatlan gárda. Amikor Kossuth az adminisztrátor-kérdéssel a kormányra súlyos csapást készült mérni, a kormánynak sikerült az ellenzék sorait megbontani s Kossuth javaslata február 5-én kisebbségben maradt. Kossuth ekkor jelentette ki : az országgyűlésen béke többé nem lehet, hanem lesz harc az utolsó percig.255 Ekkor már Európaszerte érezni lehetett az 1848-i nagy tavaszi rengés előjeleit, hiszen újságok adtak hírt azokról. Kossuth nyilván ezekre utalva jelentette ki leszavazása után, hogy »békés időkben Magyarországnak semmit sem adtak, mikor zavaros idők voltak, megsimogatták a magyart és akkor szép szavakért odaadta a hazáját, jelenleg a körülmények olyanok, hogy nekünk kedveznek, nem akarom ugyan túlfeszíteni a húrt, de nem is fogom azt megereszteni«.258 Blackwell angol diplomáciai képviselő, aki Pozsonyból jelentéseket írt, már január 6-án írta jelentésében, hogy amíg Európában valami rendkívüli dolog nem történik, az országgyűlés nem fog eredményre jutni.257 Az eredményre jutás azonban nem csupán a rendkívüli európai eseményen mult, hanem Kossuth személyén is, aki ellenállhatatlanul magához ragadva a hatalmat az események felett, a magyar nemzet nagy kérdéseit, ezek között a jobbágyfelszabadítás ólomlábakon mozgó kérdését a forradalmi erők szárnyaira bízta. VII Az országgyűlés akadozó tárgyalásai közben Európa egyes zónáiból sűrűn érkeztek forradalmi rezdülésekről hírek. Asztalos Pál mármarosi követ az 1848 február 5-i kerületi ülésben jelentette ki : ha szétnézünk Európában, mindenfelé vihart és fenyegető jövőt látunk s e veszélyek egyetlen vezérlője a szabadság.258 Szicíliából és az itáliai Habsburg-állomány területéről forrongások 264 A konzervatív Somssich Pál írja utóbb visszaemlékezéseiben, hogy Kossuth az országgyűlés alatt vele folytatott tárgyalásai során az úrbériség megváltásának és a királyi városok demokratikusabb rendezésének kérdését mennél előbb kívánta ugyan megoldani, de ezek tekintetében is hajlandó volt olyan enyhítő megoldásokía, melyek a kormánynak biztosítékot nyújtottak volna, hogy a megoldás se jogos érdekeket érzékenyen sérteni, sem a közbékót háborító zavargásokat előidézni nem fog. Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei 1842—1861.11. kiad. Bpest, 1903. 188. 1. ; Szabó Ervin i.m. 105.1. 255 Barta István i. m. 508. 1. Jellemző, hogy a különben heveskedő Perczel Mór úgy ítélte meg Kossuth helyzetét a pártjában, hogy »egy sereg áruló« hálózatában tusakodik, baja nem a konzervatívok erejében, hanem saját ármádiája kajánságában, cudarságában fekszik. V. Waldapfel Eszter i. m. 79. 1. — Wesselényi »átpártolás«-ról írt Kossuthnak s arra vitait, hogy a hosszabb országgyűlések alatt »mennyien« megváltoztak (t. i. a kormány oldalára álltak). 1848 febr. 20. Tört. Tár 1903. évf. 589. 1. — Blackwell angol diplomáciai küldött szerint a konzervatív párt számra nagyobb, a liberális viszont szervezettebb, de a »párt vezető emberei egymásra sokkal irigyebbek és féltékenyebbek, minthogy hosszabb ideig együtt dolgozni tudnának«. Horváth Jenő: Blackwell A. J. angol ügynök magyarországi küldetései, Bud. Szemle 1921. évf. II. k. 104. 1. 256 Barta István i. m. 510. 1. 257 Horváth Jenő i. m. Bud. Szemle 1929. évf. II. k. 107. 1. 258 Viszota Gyula i. m. (Széchenyi vitája Kossuthtal) II. k. 1061. 1.
