Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
564 SZABŐ ISTVÁN A kerületi ülés további vitájában, mely december 3-án befejezéshez nem jutva, csatlakozólag december 6-án is folyt, a liberálisok Lónyay Gábor illetőleg Kossuth javaslatai, vagyis a földesúrral szemben való kötelezés kimondása s választmány kiküldése mellett foglaltak állást. A konzervatív párti felszólalók közül többen szintén magukévá tették az ellenzéki javaslatnak a földesúrral szemben való kötelezésre vonatkozó — valóban földesúri érdek szempontjából is elfogadható — elvét, Tabódy Pál egyenesen Kossuth javaslata mellett foglalt állást. Voltak azonban közöttük, akik a földesúri kötelezést elutasították. Paczolay János honti követ — volt adminisztrátor és híres pecsovics — egyenesen azt jelentette ki, hogy a papi jószágokon lakó jobbágyok nem akarnak örökváltságot, mert tudják, hogy akkor »állapotuk rosszabbá lesz, minthogy, nekik most kimondhatatlan jó dolguk van«. A kerületi ülés vitája csupán két ponton vetett fel új kérdést. Az egyik az volt, hogy az örökváltság javaslatának részletes kidolgozására a választmányt az alsó tábla kerületi üléséből küldjék-e ki vagy pedig legyen »országos« a választmány, vagyis foglaljanak benne helyet a főrendi tábla kiküldöttei is ? Az utóbbi megoldás eleve az egész kérdés mérséklését és lebonyolításának lassítását igérte, viszont pusztán kerületi választmány a főrendeknél elői eláthatólag a leghevesebb ellenállással találkozott volna. Kossuth — ha ímmel-ámmal is — elfogadta240 az országos választmány tervét s ezzel ez a kérdés el is dőlt. A másik kérdést Bónis Sámuel Szabolcs megyei követ hozta elő, azt indítványozva, hogy a határozat ne »úrbéri«, hanem »úri« tartozások megváltásáról szóljon. Ez a csekélységnek látszó különbség nagyhorderejű volt. Itt csak röviden utalhatunk arra, hogy az elmúlt évszázad, főleg az utolsó félszázad alatt a magyar parasztságban egy folyton duzzadó új réteg alakult ki, a majorsági vagy kuriális zselléreké vagy jobbágyoké, olyan parasztoké, akik a földesúr majorsági földjén vállaltak művelésre földet. Az ilyen parasztok és a földesúr viszonya nem »úrbéri«, hanem »szerződéses« volt, egyébként azonban a parasztok az ilyen földek után is rendszerint olyanféle szolgálmányokkal fizettek a földesúrnak, mint az úrbéri földek után s a gyakorlatban sokszor el is mosódott a határ úrbéres és majorsági jobbágyok között.241 A derék szabolcsi követ indítványa azt célozta, hogy az örökváltságra a majorsági parasztok is ugyanolyan módon legyenek jogosítva, mint az úrbéresek. Bónis indítványa most nem keltett figyelmet. A szavazás során 37 megye a földesúrral szemben való kötelezés elve mellett, míg 12 megye és Horvátország ellene foglalt állást. Ugyanakkor országos választmány kiküldése mellett 28, kerületi választmány mellett 20 megye adta le szavazatát.242 A határozat alapján elkészítették a főrendeknek szóló üzenet szövegét, de amikor december 10-én a kerületi ülésben a szöveget bemutatták, parázs vita fejlett ki, minthogy Bónis megismételte indítványát, most világosan megnevezve, hogy a majorsági jobbágyokról van szó. Az indítvány célzatát felismerve a konzervatív követek siettek felszólalni ellenében. Utánuk Kossuth vette fel a szót s olyan módon igyekezett hidat építeni Bónis indítványa szá-240 Ám legyen országos, én csak azért javasoltam kerületi válaszmányt, mert féltem, hogy az országos választmány nem fog oly szorgalmatosan dolgozni — mondta Kossuth. 241 Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bpest, 1948. 337. és köv. 11. 242 A december 3. ós 6-i kerületi ülésekről szóló tudósítások : Pesti Hirlap, 1847 dec. 9., 12. (998, 1000. sz.) ; Budapesti Hiradó, 1847 dec. 5, 7. (708., 709. sz.)
