Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
5ft 2 SZABÓ ISTVÄN nem győzött háborogni amiatt, hogy a földesurak itt arra akarják felhasználni az úrbérrendezést, hogy a jobbágyok amúgy is kevés földjét elrabolják.23 5 Az országgyűlés a régi hagyományok szerint a királyi előadások felolvasásával és a reá adandó válaszfelirat megvitatásával vette, kezdetét. Kossuth egy kedvező pillanatban 24 megye szavazatával 22 ellenében az alsó táblával elfogadtatta az ellenzék válaszfelirati javaslatát, amely — az utóbbi évek ellenzéki irányvonalának megfelelően — az önkényes kormányzatot, külön is az adminisztrációs rendszert, bírálat alá vetve, a nemzeti és alkotmányos önállás kifejtését kívánta. Tudjuk, hogy az alsó tábla válaszfelirati javaslatát a főrendi tábla nem tetté magáévá, mire az alsó tábla Kossuth javaslatára ügyes politikai húzással 25 szavazattal 21 ellenében kimondta, hogy a felirati javaslatot leveszi napirendjéről, viszont egyenként veszi tárr gyalás alá a sérelmeket és javaslatokat. így került az alsó tábla színe elé november 29-én a közteherviselés kérdése, amelyet a hadiadónak érintetlenül a jobbágyságra hagyásával s a házi adó és az országos pénztár »közös« teherré tételével felerészben megoldottak. Utána december 3-án az alsó tábla kerületi ülésében 36 az örökváltság tárgyalását kezdték meg. A királyi prepozíciókban az »úrbéri viszonyokból való kibontakozás«-ról néhány burkolt óvatos szót lehetett hallani : az úrbéri jobbágyoknak örökváltsági szabadsága törvény által ugyan kimondva, de az avvali élhetés több nehézségekkel összekötve lévén, a király a törvény célja általánosb elérésének könnyítése végett óhajtja, hogy a karok és rendek még az országgyűlés folyama alatt oly törvényjavaslatot terjesszenek a király elé, mely a fenti célt »a fennálló törvényekből származó akadályok elhárítása mellett a méltányossággal és a tulajdoni jog tiszteletével összhangzásba hozza«.2, 7 Ami nemigen jelentett többet, mint hogy az 1840. évi törvény önkéntességi elve alapján maradva, valaminő — a birtokosok érdekeinek megfelelő — eszközökkel elő lehetne segíteni a jobbágyok váltságkötéseit. A közös nevezőtől és az állami kárpótlás radikalizmusától nagy részében távol álló ellenzéki párt részéről Lónyay Gábor zempléni követ nyitotta meg a vitát. Vele Kossuth még a zempléni időkből közeli kapcsolatot tartott fenn. Lónyay a Kossuth jelenlegi álláspontját meghatározó két sarkalatos elvet terjesztette elő elfogadásra: a kötelezés kimondását és az örökváltságnak a státus közbenjöttével országos financiális operáció által való eszközlését. Lónyay kijelentette ezekhez, hogy az általános örökváltságot, — mely, mint láttuk, a megyei utasításokból 236 Wesselényi levele Kossuthnak 1848 jan. 6. Tört. Tár 1903. óvf. 586. 1. ; levele Deák Ferencnek 1846 okt. 19. Tört. Tár 1904. évf. 331. 1. ; levele Veér Farkasnak 1847 febr. 17. V. Waldapfel Eszter: A forradalom és szabadságharc levelestára. Bpest, 1950. 16. 1. ; levele ismeretlenhez 1847 febr. 17. u. o. 18. 1. 2 36 Az alsó tábla a kérdéseket előbb »kerületi« ülésen tárgyalta meg s azután vitték azokat »országos« ülésbe. A kerületi ülés a követek közös tanácskozása volt a hivatalos elnökség, a királyi személynök és a jegyzői tisztet ellátó királyi táblabírák nélkül. Itt az elnöklés sorban járt a megyei követek között. A reformkor országgyűlésein a vita érdemileg nagyobb részben a kerületi ülésen folyt, az országos ülés meglehetősen formai volt már. A kerületi ülések is nyilvánosak voltak s ezeken különösen hatásosan érvényesülhetett a közönségnek, elsősorban a forradalmi lendületben előljáró országgyűlési ifjú sign ik a tárgyalások alakulásába gyakorolt befolyása, amit a tetszés és a nemtetszés nyilván,tásaival tudott kifejteni. V. ö. Szeremley Samu : Magyarország krónikája az 1848. és 1849. évi forradalom idejéről. Pest, 1867. I. k. 19. 1. ; Székely József: Az utolsó pozsonyi országgyűlés (Vahot Imre i.m. 13.1.) Az 1847/48. évi országgyűlés kerületi üléseiről nem készült jegyzőkönyv, így az egykorú hírlapok tudósításait kell használnunk^ 237 Az 1847/48. évi országgyűlés irományai. Pozsony, 1848. 6. sz. 44. 1.
