Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
540 SZABŐ ISTVÁN dalmas váltságtervről, de szintén nem tudott más kiutat találnimint : 8 évenként 40 éven át megszüntetni az úrbéri tartozások x j5 —1 /5 -ét, az így felszabaduló ötödtelckrcszekre jelzálogként az országos váltságtőke — Záborszky számítása szerint 234,000.000 forint — egy ötödrészéig »mesterséges pénznem«-et, tehát bankjegyet kibocsátani, ezt az ötödtőkét kifizetnék a földesuraknak, a jobbágyok pedig a bankjegyeket kötelesek volnának évenként adóban visszaváltani, így azután a jobbágyok 32 év múlva telkeik birtokába, a földbirtokosok pedig a kárpótlás teljes összegéhez jutnának.145 És mindezt valami fantasztikus jelzálog-bankjeggyel kellene végigcsinálni! A bank- és kölcsöntervek színes buborékjai pillanatra sokakat kápráztattak, de elpukkantak és többé nem is igen beszéltek róluk. Az általános örökváltságról épkézláb terv végül sem forrt ki, meg kellett tehát elégedni azzal, amihez Kossuth 1841 augusztusa végén eljutott : egyelőre lemondani az általános kötelező örökváltságról s kivívni a földesúrra nézve esetenként kötelező váltságot, de igyekezni elsősegíteni, hogy a jobbágyok minél könynyebben hozzájussanak a szükséges tőkéhez. Erre nézve gróf Desseffwy Emil még 1839-ben gondolkozott egy országos pénztár felállításáról s tervét 1841-ben így formulázta meg : az örökváltság csak lépcsőnként mehet végbe, vagyis olyan mértékben kell a földesurat kárpótolni, amilyen mértékben a megváltásra jelentkező meg tudja váltani szolgáltatásait s hogy a megváltás könnyebb legyen, a nemzet kezessége alatt egy jobbágytakarékpénztárat kell felállítani s a jobbágy itt gyűjtené össze részletfizetésekkel a szükséges tőkét.146 A lényegben nem igen tért el a Pesti Hirlap egyik névtelen cikkírójának terve : a földesúrnak 5%-os állami kötvényeket kellene adni, viszont a magát megváltani kívánó jobbágy 6% kamatot fizetne az állam pénztárába s ebből 1% törlesztésként a kötvények beváltására szolgálna.147 A pénztelen országban a pénztelen, de egyben mindenféle terhek alatt nyögő jobbágynak kellett volna a kombinációk szerint összekapargatni a tőkét és kamatot. Pest megye gyűlésében olyan javaslatot terjesztettek elő s utasítottak is mindjárt el, hogy népnevelési célból szedjenek két krajcáros adót s ezt adják ki kamatra a magukat megváltani akaró jobbágyoknak.148 Ez is verejtékes pénz lett volna s még hozzá alig vitte volna előbb az ügyet. Leginkább mégis bankkölcsönnel szerették volna a nem általános örökváltságot is megoldani,149 mintha sokat változtatott volna a dolgon, ha a jobbágyok nem a földesúrnak, hanem a banknak fizetnek. Voltak olyan' elgondolások is, hogy kölcsön nélkül is megoldható esetenként a megváltás : a jobbágy amortizációs fizetést vállal magára közvetlenül a földesúrral szemben, esetleg csak fokonként haladva a szolgáltatásokkal15 0 s az egyik tervkovács mindjárt ki is szá-146 Záborszky Alajos i. m. 32. s köv. 11. 146 Gróf Dessewffy Emil: Alföldi levelek. Buda, 1842. 129. s köv. 11. 147 Pesti Hirlap, 1841 dee. 15. (100. sz.) Váltság e. cikk. Körülbelül hasonló megoldáshoz jutott a Daguerréotyp kritikus írója (Nagy Károly) is. I. m. 127. 1. 148 Pesti Hirlap, 1841 márc. 24. (24. sz.) 149 Athenaeum, 1840 okt. 15., 18., 22. (31 — 33. sz.) Török János i. cikke; Pesti Hirlap, 1841 jún. 16. (48. sz.) Ifj. Bezerédj István cikke ; Pesti Hirlap, 1841 jún. 16. (48. sz.) Ifj. Bezerédj István cikke; Pesti Hirlap, 1842 márc. 13. (122. sz.) Lónyay Gábor : Örökváltság c. cikke ; Társalkodó, 1841 aug. 25. (68 — 69. sz.) Thurzó János i. cikke ; Magyar Gazda, 1843 nov. 19., dec. 3. (93., 97. sz.) ; Gorove István i. m. (Nemzetiség) 64. 1. 150 Magyar Gazda, 1843 szept. 10. (73. sz.) Földbirtoki viszonyok Magyarországon c. cikk.
