Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
KOSSUTH ÉS A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS 52 î jelenik meg, mint »testvérek között a hű elsőszülött, a háznak erős szögletköve. mely csak szeretet és bizodalom tekintetével találkozik«. Az érdekegyesítés, mint már magából a fogalomból is következik, nyilvánvalóan nem forradalmi, hanem békés politika. »Kossuth Magyarország polgári újjáalakítását — elemezte ki Révai József — nem demokratikus népforradalom és különösen nem parasztfelkelés útján akarta elérni.8 4 Kossuth nem húnyt szemet a tény előtt, hogy a népforradalmat elutasítva kikerülhetetlenül a politikai mezőn uralkodó nemességgel kell együttműködnie. Wesselényihez írt levelében 1843-ban reálisan felmérte, hogy a politikai életben még nincs semmi elem a nemességen kívül, mely által csak más elemnek is behozatalát eszközölhetnők, miértis úgy látszik, nem tanácsos a kérdést (t. i. a megyei reformot) akkint állítani, hogy attól a nemesség szükségképpen elforduljon, mert úgy most még egyedüli hatalma . . . minden oly elemnek behozatala, ellen forduland, mely idővel a szabadságnak renddeli párosításában hathatós gyámolul szolgálhatna.85 Ez a nemességre támaszkodó politika Kossuthra mindvégig jellemző maradt, nélküle politikai pályáját meg sem lehetne érteni. Kossuth nem óhajtotta forradalmi' úton letaszítani a nemességet a magyar politikai hatalom mezejéről. Erőt érzett magában arra, hogy a nemességet, meggyőzve saját érdekéről is, előbb-utóbb magával ragadja a polgári és nemzeti átalakulás békés pályájára. Kossuth nem csupán elfogadta a nemességgel való együttműködést, hanem egyenesen a nemesség kezébe óhajtotta letenni a polgári átalakulás vezetésének feladatát. Sőt Kossuth a nemességnek vezető szerepet ígért az átalakulásban megszülető polgári társadalomban is. De sóvárogja, hogy »nőjön, erősödjék, színpadra lépjen más elem is s a nemesség ne legyen minden mindenben«. A békés haladás »szelíd ösvényén legközelebb a polgárságban kell ezt az elemet keresnünk«.86 Egyelőre mégis a nemesség egyedül van a porondon s Kossuth a negyvenes években mindvégig hangoztatta a nemesség érdemeit az ország fenntartásában és hivatottságát a nemzet jövendő életében. 1847 november 29-i híres beszédében, melyet a közteherviselés, mint az országgyűlés első polgári reformjavaslata mellett mondott el, valósággal apotheozist állított a most már mégis elmúlandó nemességnek.87 Aligha volna helyes, ha Kossuth állásfoglalásában csupán vakminő taktikai eszközt látnánk a nemességnek a reformokhoz való megnyerésére. Nyilvánvalóan szövegezésein volt ilyen hangsúly is, azonban Kossuth politikai magatartása őszinte volt s ezt az állásfoglalást egyenesen megkövetelte az érdekegyesítés is. Hihetünk Kossuthnak, hogy a népet szereti, de nem mint osztályt (kasztot), nem a nemesség rovására, hanem a »közös hon biztonságának, boldogságának érdekében«.88 Az örökváltság és nyomában a jobbágyfelszabadítás az érdekegyesítés feltétele ; az érdekegyesítés a feudális rend felszámolásához és a független állam megvalósításához elvezető út ; az érdekek közös nemzeti alapon csak békés átalakulás során egyésíthetők ; a békés átalakulásban a haladó nemességtől nem lehet a vezető szerepet megtagadni : ilyen elvi alapokon szövődött bele a negyvenes évek elején Kossuth rendszerébe az örökváltság kérdése. 84 Révai József i. m. 132. 1. 85 Tört. Tár. 1902. 191. 1. 86 Pesti Hírlap, 1842 aug. 4. (166. sz.) Még egy-két ok c. vezércikk. 87 Barta István i. m. 336 — 338. 1. 88 Pesti Hirlap, 1843 dec. 21. (310. sz.) Visszatekintések ós tájékozódás c. vezércikk.
