Századok – 1952
Tanulmányok - Szabó István: Kossuth és a jobbágyfelszabadítás 509
526 SZABŐ ISTVÁN \ járt, a váltság háromnyomásos gazdálkodás esetén csupán a jobbágyföld kétharmadából volna természetben, tehát földben kiadandó. Kossuth úgy gondolkozott, hogy a jobbágy semmit sem veszít, ha a terméskilenced fejében a föld kilencedét váltságul átengedi, ellenben így sok milliónyi pénztőke előteremtésének gondjától meg lehet szabadulni s »az egész operatio nagyon könynyíttetnék«, »a földesúr oly kárpótlást nyerne, melynél minden jövendő időt számba véve, igazságosabbat gondolni sem lehet«. Természetesen fennmaradna még a többi úrbéri tartozás megváltása, azonban ezek megváltása a földbeli váltság után »igen tetemesen megkönnyíttetnék«. A jobbágynak földváltság ellenében való felszabadítását Kossuth európai példákból, elsősorban a porosz váltságrendszerből meríthette. Ma már tudjuk, hogy a porosz rendszer nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a parasztok kezéből kicsússzon a föld. A magyar jobbágyság vészes földszűkéjét és földsóvárgását ismerve, Kossuth igen szerencsétlen kézzel nyúlt az idegen példák után s erre nyomban figyelmeztethették is, mert a Pesti Hírlapnak már következő számában a pénzbeli s egyéb viszonyaink figyelembe vételével készült »nem annyira javasolt, mint eszmecserére fölvetett gondolatot« félig-meddig visszavonta : elsősorban is csak a földesúri kilencedre értette, de az egyházi tizedre nem s előbb a nép véleményét tisztába kellene hozni : akarja-e vagy sem, csak olyan helyen kerülhetne rá sor, ahol az úrbéri rendbeszedés és tagosítás még nem történt meg s a földváltság kimérése éppen ezek végrehajtásával kapcsolatban volna eszközölhető, ahol pedig a földváltság már nem adható ki, a kilencedet a jobbágy 12—15 évi középarányos szemmennyiséggel rója le, de a jobbágynak joga lenne, hogy állandó földesúri adója alól 5%-os tőkésítésnek megfelelő pénzösszeggel örökre mentesíthesse magát, így az esetenkénti terméshez arányosuló dézsmától, amely oktalan és kártékony teher, mert »nem annyira a földön, mint a munkán s befordításon fekszik«, meg lenne a magyar jobbágyság szabadítható. Kossuth földváltság-tervét különböző oldalról részesítették elutasító bírálatban, a Pesti Hírlap hasábjain néhány hónap múlva Szőllősy Balázs figyelmeztette, hogy a földváltság »a jobbágyságnál nagy ingerültségre fogna találni«, véres jeleneteket szülhetne, mire Kossuth lapalji jegyzetben ismét kijelentette, hogy ha az utóbbi vezércikkében lényegesnek vett feltétel, a nép belenyugvása nem forog fenn, »a dologból semmi sem lehet«.58 Kossuth a tervet még sem ejtette el teljesen, még az 1847/48. évi országgyűlésen is előhozta. Az elgondoláshoz való kitartó ragaszkodása aligha .magyarázható mással, mint a sorsfordító főcélnak, a feudális kötelem levételének és a szabad föld megteremtésének valósággal áhitatos és türelmetlen siettetésével, amelyért a földváltság hátrányos következményeitől szemeit derűlátóan elfordító Kossuth ezt az árat is elfogadhatónak találta. Azt azonban hangsúlyozta, hogy megvan határozott véleménye az egész dolog, t. i. az örökváltság felől ; az általános megváltást tartja legkívánatosabbnak, ez meg is fog előbb-utóbb történni, de ismerve haladásunk menetét, a jövő országgyűléstől ezt még nem reméli. Kossuth tehát már 1841-ben kitűzte a kötelező, általános, részben állami kárpótlással fedezett örökváltság feladatát, de egyelőre nem látta — nem is láthatta — a tervet kivihetőnek. Addig is, míg az idő elérkezik rá, a földesúrra nézve kényszerítő erejű önkéntes megváltással óhajtotta növelni a szabad föld barázdáit és a szabad parasztok csekély táborát. Segíteni akart a magukat 68 Pesti Hírlap, 1841 okt. 16. (83. sz.) Szőlősy Balázs: Örökváltság.
