Századok – 1952
Szemlék - Kulcsár Zsuzsanna: A mai nyugatnémet burzsoa-történetírás a Historische Zeitschrift tükrében. A Historische Zeitschrift 1950.; 1951. és 1952. évi számainak ismertetése 491
KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁRA A magyar nép szerte az országban hálatelt szívvel, mély kegyelettel ünnepelte meg ez esztendőben a 150. évfordidóját, annak, hogy nagy fia, az 1848—49-es forradalom és szabadságharc lánglelkü vezére, a függetlenségéért küzdő Magyarország kormányzója, a magyar nép szabadságának mindvégig hűséges bajnoka, Kossuth Lajos megszületett. Kossuth Lajos személyébén a magyar nép a XIX. század egyik legnagyobb szabadságharcosát adta az emberiségnek. Kossuth Lajos polgári forradalmár volt, de abból a fajtából, amely mindvégig megőrizte a harcos szabadelvűséget, mindvégig azoknak a haladó polgári eszméknek a hirdetője volt, amelyeket maga a polgári társadalom és annak vezető osztálya, a burzsoázia, igen hamar megtagadott, hogy azután teljesen elfelejtsen. Kossuth Lajos, mint az 1848—49-es forradalom előkészítője, majd vezére sziklákat gördített el a magyar nép fejlődésének útjából. Egész életét, minden erejét annak szentelte, hogy kiemelje a magyar népet évszázados elmaradottságából, kivezesse »a szolgaság házából«, a több szabadság, több kultúra, több emberiesség, nagyobb anyagi gyarapodás útjára. Elsősorban neki volt köszönhető, hogy a magyar nép 1848—49-es forradalma európai jelentőségű küzdelemmé nőtte ki magát, hogy lendületével és kitartásával e kor legjobbjainak, legnagyobb szellemeinek, élükön Marx-szal és Engels-szel, csodálatát és tiszteletét vívta ki. Ha a magyar forradalom és szabadságharc a túlerővel szemben el is bukott, Kossuth mindvégig hű maradt a magyar nemzeti függetlenség és a magyar nép szabadságának gondolatához, hű maradt akkor is, amikor már reakcióssá züllöttek azok a társadalmi osztályok, amelyeknek ő hajdan zászlóvivője volt. Nem törte öt meg a volt Harcostársak hitehagyása, hűtlensége sem, akik m kar bonári köpönyeget a lomtárba lökték s a kiallcuv ás fekete frakkját öltötték fel«: megalkudtak, »kiegyeztek« a magyar népet sorvasztó külső abszolutisztikus és belső feudális erőkkel. Kossuth Lajos politikai egyénisége olyan társadalmi viszonyok között alakidt ki, amelyekben a munkásosztálynak még csak első csirái voltak fellelhetők és a múlt század 40-es éveinek kezdetleges magyar osztályviszonyai mindvégig kitörölhetetlen nyomokat hagytak gondolkodásán és nézetein. A magyar munkásosztály mégis tisztelettel és kegyelettel adózik emlékének, mert fel tudta mérni korának parancsait, meg tudta érteni társadalmi szükségleteit, tudott szakítani a régivel, amikor az elavulttá és korhadttá vált, tudott harcolni a haladásért, akármilyen akadályok álltak útjába. Harcos elődünk volt azzal, hogy mert — mint maga mondotta — »az eseményeknek szemébe nézni, mi к ép a sas néz a nap tüzébe bátran, rémülés nélkül«.. Harcos elődünk volt, aki a magyar népet a szabadság ,új rendjéért vitte küzdelembe, »nem f é k, hanem sarkantyú« volt nemzete számára. A magyar munkásosztály megbecsüli, felkutatja, jelen küzdelmeiben felhasználja mindazt, ami értékes, előremutató, hasznos és maradandó az elődök erőfeszítéseiben és célkitűzéseiben. Hogyne viseltetne kegyélettel és tisztelettel Kossuth Lajos iránt, akinek neve és emlékezete a szabadságharc vereségét követő 1 Századok 3—4.
