Századok – 1952

Tanulmányok - Rákosi Mátyás: Népi demokráciánk útja 24

42 RÄKOSI MATYÄS tokát és kulákokat, valamint úri birtokosokat jobban terheljék meg. A kis­gazdapárt ezt is elutasította és végül is hosszú huzavona után csak a 8 holdon aluliakat mentesítették. Az újjáépítés költségeinek fedezésére a kommunista párt a munkásság helyeslése mellett vagyondézsmát követelt azzal, hogy »fizessenek a gazdagok«. A kisgazdapárt ezt is ellenezte, a szociáldemokrata párt fanyalogva, viszolyogva foglalt hozzá állást. Mindezek és egy sor hasonló kisebb kérdés felvetése lassan, de biztosan tovább mélyítették pártunk befolyását a munkás és paraszttömegekben. E sikerek lehetővé tették, hogy pártunk III. Kongresszusa, mely 1946 szeptember végén ült össze, folytassa és határozottabban kirajzolja a március­ban megkezdett utat. A kongresszus fő jelszavai voltak : »Ki a nép ellenségei­vel a koalícióból!« »Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!« Ez az utóbbi jelszó már magában foglalta a tőkés rendszer elleni általános harc szükségességét és tudatosítását is. A kongresszus célkitűzései között a leg­fontosabb a népi demokrácia megvatósítása, mert »csak a népi demokrácia teszi lehetővé, hogy országunk polgárháború nélkül haladjon a szocializmus­hoz.« A III. Kongresszus ennek a célkitűzésnek megfelelően egy sor részlet­követelést állított fel, melyek összessége, bár még mindig nem jelentett általá­nos támadást a tőkések ellen, de további fokozatos visszaszorításukat és korlátozásukat tűzte ki célul s melyek megvalósulása a szocialista szektor további fokozatos térhódítását eredményezte. A reakció eközben új reményt merített a közelgő béketárgyalásokból. Arra számított, hogy a szovjet csapatok a békekötés után néhány hónap múlva elhagyják az országot. De tanult a márciusi nagy tömegmegmozdulás­ból és tudta, hogyha nyíltan harcot indít a demokrácia vívmányai ellen, akkor a kommunista párt a dolgozó tömegek segítségével ezt a szándékát meg tudja hiúsítani. Ezért földalatti összeesküvéshez folyamodott, hogy a régi horthysta rend híveinek, a nyilasoknak, a hadseregben, a rendőrségben megbúvó ellenséges elemeknek összefogásával, valamint a külföldi imperialista erők segítségével a megfelelő pillanatban fegyveresen semmisítse meg a népi demokrácia összes vívmányait. Az összeesküvők, amint kiderült, elsősorban a kisgazdapárt vezetőire támaszkodtak. Az összeesküvés olyan előrehaladt stádiumban volt, hogy leleplezése előtt néhány nappal egyik vezetője önelégülten mondhatta, a »zongora fel van hangolva, csak játszani kqll rajta«. Olyan biztosak voltak ekkor a dolguk­ban, bogy az angol »munkás« kormány jegyzékben kérte, hogy a Németország angol zónájában »összegyűjtött« 3500 csendőrt a magyar kormány engedje haza. Pártunk teljes erővel nekilátott, hogy az összesküvésen keresztül a dol­gozó nép, elsősorban a parasztság elé tárja, hogy micsoda veszély fenyegette erről az oldalról. Felismertük, hogy az összeesküvés leleplezése az ellenség olyan vereségét jelenti, melynek következtében az eddigi lassú, óvatos, lépés­ről-lépésre haladó taktikánk meggyorsulhat, a fokozatok, átmeneti meg­oldások után merészebben törhetünk a célra, A harc 1946-1947 telén az összeesküvők köxiil emiatt rendkívül kiélesedett. A kisgazdapárti vezetők legtöbbje, jól ismerve az összeesküvés méreteit, kétségbeesetten védekezett. Segítségükre sietett a szociáldemokrata vezetők zöme. Egyrészt pártunknak felajánlották, hogy »közvetítenek« köztünk és az összeesküvők között. Más­részt, hogy a munkásosztály figyelmét, amely az összeesküvésre terelődött, elvonják és pártunk erőit lekössék, 1946 decemberében hirtelen elkezdték

Next

/
Oldalképek
Tartalom