Századok – 1952
Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437
A PARASZTSÁG FELBOMLÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 459 A parasztbirtokok típusait nem tünteti föl a kimutatás, mégis az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy az eladósodott parasztok között szegény- és középparasztok szerepelnek. Kulákokról alig lehet szó. A kulák -gazdaság a parasztgazdaságoknak gyarapodó típusát képviselte és nem a tönkremenő, eladósodott típust. Sz a nagy jelzálogteher a bankok profitját növelte erősen. Különösen pedig nagytömegű extraprofitot adott. Miért? A jelzálog a paraszt részéről nem más, mint a földjáradék elzálogosítása.5 1 De hogyan termelhet a paraszt parcelláján földjáradékot, mikor itt nem szerepel sem tőkés bérlő, sem nagybirtokos. »Amig a paraszt egyszerű árutermelő marad, — mondja Lenin — beérheti a bérmunkás életszínvonalával ; nincs szüksége profitra és földjáradékra, magasabb árat fizethet a földért annál, amit a tőkés vállalkozó adhatna. De az egyszerű árutermelést kiszorítja a tőkés termelés. Ha például a paraszt jelzáloggal terhelte meg földjét, már a földjáradékot is kénytelen előteremteni, amelyet eladott a hitelezőnek. A fejlődésnek ezen a fokán a paraszt csak névleg tekinthető egyszerű árutermelőnek.»5 2 Az OMGE adatai szerint a parasztgazdaságok majdnem 90%-a eladósodott. Sőt, a gazdaságok 28%-a már csak névlegesen volt a tulajdonosok kezében. Ez azt jelentette, hogy a parasztság nagyrésze adózott a bankoknak. A bankok pedig extraprofitjuk tekintélyes részét a jelzálogügyletekből nyerték. Azonban nem egyszerűen a bank, hanem a bankban összefonódott fináncburzsoázia. Ezzel a finánctőkével összefonódott az agrártőke. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a városi tőkések, hanem a földbirtokosok is hasznot húztak a parasztság kamataiból, elárverezett parcellájából. Erre annál is inkább mód volt, mert nemcsak a nagybankok igazgatóságában ültek benn a fölbirtokosok, hanem a vidéki bankokban is. Ezek a vidéki bankok pedig a jelzálogüzletekből nyerték hasznuk nagyrészét. Sőt a vidéki bankok egy része uzsora feltételek mellett adott hitelt. A Köztelek, a nagybirtokosok lapja ír le ilyen uzsorás esetet : »A kölcsönkérő bemegy a takarékpénztári igazgatósági taghoz, mindig egy bizonyoshoz s előadja, hogy pénzt akar felvenni s kéri pártfogását. Az igazgatósági tag, aki ismeri embere anyagi viszonyait, meg is igéri. Aztán a kölcsönösszeg arányában vámot szed tőle. Száz forint után tíz forintot, kétszáz után húsz forintot«.53 Bosnyák Béla lapokon keresztül tárgyalja, hogy a vidéki bankok olyan feltételek mellett adtak hitelt, hogy abban a pillanatban forgathatták ki vagyonából a parasztot, amikor akarták.5 4 A parasztság felbomlásában szerepet játszott a regresszív adózási rendszer. Az államhatalom a földbirtokosok kezében volt. A regresszív adózás ebből eredt. Az adóterhek nagy részét a parasztság vállára tolták át. Az állami adó esetében a nagybirtok kataszteri tiszta jövedelmét alacsonyabban állapították meg, mint a parasztbirtokét. Ennek az eredménye az lett, hogy pl. »Dobos községben fejenként 2,10 К állami adót fizettek, míg a Wenckheim uradalomban 0,70 K-t és a Széchenyi uradalomban 0,47 K-át«.55 51 Lenin: Az agrárkérdésről. I. k. 14. 1. 62 U. o. 22. 1. 63 Köztelek 1904. 12. sz. febr. 10. 54 Bosnyák Béla: Oros község gazd. és társadalmi rajza. 1911. IS—20. 1. 56 Eörsi Béla: A magyar földműves szegénység kialakulása. Bp. 1938. 19. 1. 11 Századok 2.
