Századok – 1952
Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437
A PARASZTSÁG FELBOMLÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 451 A századforduló után a parasztgazdaságokban végbemenő változások közül az egyik legjellegzetesebb a mezőgazdasági termelés specializálódása. Az övezetek elkülönülése már magában fokozza a parasztgazdaságok árutermelését. A fenti adatokból láttuk, hogy az eladott tej és gyümölcs mennyisége az övezeteken belül — nagyobb időközökben — növekszik. Mindez azt jelenti, hogy az imperializmus kialakulásának idején a parasztgazdaságok Magyarországon fokozott mértékben kapcsolódtak be az árutermelés rendszerébe. Az övezetek közül a tejgazdasági övezet a legfontosabb, ennek kialakulása okozza a legalaposabb változásokat a parasztgazdaságokban. A paraszti tejgazdaságok kialakulásával párhuzamosan tapasztalható a szarvasmarhaállomány minőségi javulása és mennyiségi növekedése. A marhaállomány növekedését a korabeli írások ugyan globális számokban közlik, a nagybirtokot és a parasztbirtokot együtt tüntetik fel, mégis a globális szám — ha torzítottan is — de mutatja a parasztgazdaság fejlődését. »Az állatállományra vonatkozólag Moson megyében a »Szarvasmarhatenyésztő Egyesület« és a tejszövetkezeteknek alakulása előtt 1887-től 1896-ig a marhalétszám átlag 35 000 db. körül volt ; 1896-tól 1906-ig 34 825 db.-ról51 893-ra szaporodott, vagyis 17 068-al több, ami 49% szaporulatnak felel meg.«3 0 Országos méretben is erősen növekszik a szarvasmarhaállomány. 1895-ben 5,8 milliónyi szarvasmarha volt; 1908-ban 6,4 milliónyira növekedett a szarvasmarhaállomány. De nemcsak mennyiségi, hanem minőségi javulás is beállt a marhaállományban. Vas vármegyében »... a nyugati korán fejlődő szarvasmarha, nevezetesen a pirostarka hegyijellegű bernsimmenthali-fajta jutott túlsúlyra. Ezt tenyészti nagy-, közép- és kisbirtokos egyaránt . . .«3 1 A délmagyarországi tejgazdasági folton is javul a marhaállomány. A fehér magyar marhafajtát a tejelésre sokkal alkalmasabb bonyhádi vörös tarka kezdte kiszorítani. A bonyhádi tehenet Tolnából szerezték be. Országos méretben is erősen megváltozott a fajtajelleg. »A tejgazdaság terjedését igen jellemzi a szarvasmarhaállományban beállott óriási változás. Míg 1895-ben az ország 5,8 milliónyi szarvasmarhaállományából 3,7 millió, vagyis 65% volt a magyar fajta, addig 1908-ban a 6,4 állományban már csak 2,2 millió vagyis 34% volt magyar fajta, helyét elfoglalták a svájci és tiroli piros-tarka és borzderes fajták. Nem lehet tagadni, hogy ebben a tejgazdaság terjedésének is nagy része volt.«32 A tejgazdaságok kialakulása megváltoztatta a parasztgazdaságok földművelési rendszerét. A tejgazdasági övezeteken belül a nyomásos földművelési rendszert a vetésforgós földművelési rendszer váltotta fel. Az állatállomány fejlődése lehetetlen volt nagyobb méretű takarmánytermelés nélkül. A tejgazdasági övezetekben erőteljes a takarmánytermelés. Vas vármegyéről írja Éhen Gyula : »Tekintve a vármegyének magasfokú és nagyarányú állattenyésztését, a takarmányneműek intenzíve termeltetnek«.3 3 A tejszövetkezetek hatásáról Kirschanek ezt írta : »A gazda a tejszövetkezetek következtében lassan áttér egy észszerűbb termelési rendszerre. A tejszövetkezet feltételezi 30 Hertelendy Ferenc: A tejszövetkezetek hatása. Magy. Gazd. Szemléje 1907. I. k. 266. 1. 81 Éhen Gyula: \as vármegye közgazdasági leírása. Közgazd. Szemle. 1905. XXIX. évf. 785. 1. 32 Köerfer István és Tolnay Pál. I. m. 5. 1. 33 Éken Gyula. I. m. 803. 1.
