Századok – 1952
Tanulmányok - Király István: A parasztság felbomlásának néhány kérdése (1900–1914) 437
A PARASZTSÁG FELBOMLÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE 443 sertés van, mint egy. Ez azonban közel sem jelenti azt, hogy ezeknek a gazdaságoknak egy része rendszeresen termelt árut. A folyamatos termelés még a gazdaság belső fogyasztására is megköveteli azt, hogy legalább 2 db. sertés legyen egyszerre jelen egy-egy gazdaságban. A sertéshízlalás időszaka legkevesebb egy év. Ha a folyamatosságot biztosítani akarják, akkor még ugyanabban az évben a hízó mellé még egy malacot kell beállítani, amelyből a következő év hízója lesz. Persze nem beszélve arról az esetről, ha eldöglött a sertés. Tehát a folyamatos termelés feltétele az, hogy egy hízó és egy malac legyen egyszerre 1 — 1 gazdaságban. 10 holdig ez nem mondható el minden gazdaságra. A 10—20 holdas gazdaságokban már 2,81 db. sertés esik egy gazdaságra. A kettőn felül mutatkozó 0,81 db. azt mutatja, hogy a szegényebb középparasztok közül nem mindegyik gazdaság termelt rendszeresen piacra sertésből árut. Minden valószínűség szerint a kevesebb földdel rendelkezők nem termeltek rendszeresen árut sertésből. A 20—200 holdas parasztgazdaságoknál az egy gazdaságra eső sertések száma kettőnél jóval több. Ez azt mutatja, hogy ezek a gazdaságok a saját szükségletük fedezésén felül fennmaradó sertéseket piacra vihették. Ezekben a kategóriákban annál nagyobb a piacra vitt sertések száma, minél nagyobb a gazdaságok területe. A kettőnél jóval nagyobb szám azt mutatja, hogy ezek a gazdaságok rendszeresen termeltek sertést a piacra, hogy üzemük erre is be volt rendezve. Az árutermelés a parasztság különböző osztályainál nemcsak országos vonatkozásban, hanem egyes gazdaságok esetében is felmérhető. Ezek az esetek rámutatnak arra, hogy milyen más árukat vittek piacra a parasztgazdaságok. Először a szegényparasztságot vizsgáljuk meg ebből a szempontból. K. F. mezőkeresztesi lakos, akinek háza, kertje és egy 2 vékás földje volt és »mint mezőgazdasági munkás tartja fenn magát és családját« — írja a korabeli leírás — 1909-ben eladott 1 db. sertést, 4 pár tyúkot, 1 db. borjút és tejet. Ezzel szemben az aratásnál fiával együtt 6 q búzát kerestek, a szükségletük 10 q volt, a 4 q-ás különbözetet úgy kellett megvenniök. K. F. ebben az évben 400 korona jelzálogos kölcsönt vett fel. F. S. ugyancsak mezőkeresztesi lakos, aki községi kocsis volt, 1909-ben 1 feljavított sertést adott el és 30 db. baromfit. Viszont 12 q-ás gabona zükségletét pénzért kellett megvennie. Költségvetésében hiány mutatkozott, amelyet újabb disznóhízlal^ssal akart eltüntetni. B. S. mezőkeresztesi községi kocsis semmiféle árut nem adott el 1909-ben, viszont 8 q búzát kellett vennie.1 0 Száraz Gábor 6 holdas derecskei szegényparaszt 1906-ban 6 q búzát, 4 q kétszerest, 5 "q tengerit, zöldséget 95 korona értékben, 40 kg gyapjút és 12 bárányt adott el.1 1 Sz. J. mezőkeresztesi 9 holdas paraszt, aki még 14 hold földet is bérelt, 1909-ben a következő mezőgazdasági termékeket vitte piacra : 158 q cukor-10 Kovács József: Mezőkeresztes nagyközség. M. Gazdák Szemléié 1912. I. kötet. (193—194. és 196—197. 1.) 11 Loherer Andor: Derecske nagyközség monográfiája. Bp. 1908. (71. és 72. 1.) 10 Századok 2.
